×
Bejelentkezés
Feliratkozás

Amennyiben feliratkozik, megkaphatja hírlevelünket, és hozzászólhat a közzétett anyagokhoz.

Feliratkozom a hírlevélre
keresés
Pompéry Judit
2014 november 19.

A berlini estek története. Berlini Szalon

"Manapság a berlini magyar kulturális kínálat sokkal szélesebb és gyakran nehézséget okoz a programkonkurencia elkerülése."

A legtöbb intézményt valamilyen felsőbb döntés alapján hozzák létre, alapítják. Léteznek azonban olyanok is, amelyek maguktól születnek, működnek és az évek során, mintegy automatikusan, intézménnyé növik ki magukat. Ez utóbbi kategóriába tartozik a Berlini Szalon. A kezdetben vala Nyugat-Berlin és az itt élő Balla házaspár. Bálint szociológusként a Technische Universität professzora volt, egyben az EPMSz* vezetőségi tagja, felesége Waltraud gyerekorvos és -pszichiáter. Bálint éveken keresztül nagy erőfeszítéssel és önfeláldozással ápolta a kapcsolatot a magyarországi és a határon túli magyar értelmiségiekkel. Rendszeresen volt az onnan jövők segítségére, hogy meghívást kaphassanak a szocializmusban akkoriban politikailag szigetként kezelt és lehetőleg elkerült Nyugat-Berlinbe. Fáradozását gyakran siker koronázta. Úgy érezte, hogy az idekeveredett szellemi potenciállal nemcsak barátilag lenne jó eszmét cserélni, hanem gondolataikat a Nyugat-Berlinben élő magyarok számára is hozzáférhetővé kellene tenni. Az indító lökést talán Kányádi Sándor és Sütő András 1971-es nyugat-berlini látogatása adta, akiknek a charlottenburgi könyvtár helységeiben rendezett író-olvasótalálkozót. Innen már csak egy lépés volt, hogy a továbbiakban saját otthonába hívjon meg vendégeket a vendégekre. Ebből az évek során haladó hagyomány lett. Eleinte nem volt benne tudatos rendszeresség. Ha megfordult arra érdemes ember Berlinben, akkor összegyűltünk „rá” Bálintéknál. Az előadók gyakran a nyugat-berlini DAAD vagy a Wissenschaftscolleg ösztöndíjasai voltak. Általában évente kétszer voltak/vannak a Szalon-estek. A bővülő kör miatt – és mert magam is bekapcsolódtam az EPMSZ munkájába – egy idő után megosztottuk a rendezvényeket egymás között: a nyári Bálintéknál, a téli nálunk volt. Végül teljesen átvettem a Szalont: 2002 óta a programok nálunk zajlanak. A német egyesülés után a korábbi, kizárólag nyugat-berlini magyar kör kibővült, ami számunkra gazdagodást, egyben változást is jelentett. Manapság a berlini magyar kulturális kínálat sokkal szélesebb és gyakran nehézséget okoz a programkonkurencia elkerülése. A szalon sokéves eseménysorozatából számomra hallatlanul érdekes volt pl. a találkozás Hegedűs Andrással. Hivatalos kiközösítése előtt hallgattam nála szociológiát az akkor még Marx Károly Közgazd.tud. Egyetemen, tehát voltak személyes emlékeim róla. Érdekes bepillantást kaptunk tőle a magyar kapitalizálódási folyamatba, és a hivatalosan nemlétező ellenzék magánlakásokon működő „Szabadegyetemébe”. Hendi Ilmától hallottam először az antropozófiáról. Költői felolvasóestje lírai magánbeszélgetésbe ment át, amely a résztvevők létszámától függetlenül váratlan, meghitt, intim élményem. Politikailag legizgalmasabb összejövetelünk Bedő Iván, akkor kelet-berlini magyar rádiótudósító estje volt. Diplomata útlevéllel szabadon mozoghatott, ezért nem volt különleges, hogy meghívhattuk. A specialitást a történelem biztosította, ugyanis az előadás meghirdetése és létrejötte között omlott le a berlini fal. Aktuálpolitikai élő riportot kaptunk kibővítve az újságok által nem propagált magyar részletekkel. (Pl. a Fekete Doboz munkatársai is gyakran megfordultak náluk. Hol csak tusolni, hol csomagot hagytak ott a következő jelentkező számára. Bedőék sose kérdezték az illető kilétét.) Nagyon féltem a Kurtág-esttől. Ő volt az egyetlen előadónk, aki elzárkózott az előzetes beszélgetés elől, így a program lefolyását sem lehetett vele egyeztetni. Van-e zongora - csak ezt akarta tudni. Van, de csak pianínó és nagyon régi, frissen hangoltan is rossz – üzentem. Nem baj, minőség mindegy, csak legyen – volt a viszont-üzenet. Megtanultam tehát az életrajzát, amit az üdvözlés során elmondtam, majd várakozva helyet foglaltam. Ezek után nejével leült az erre az alkalomra a szalonba átvitt és ott felhangolt, de így is pocsék hangminőségű pianínó mellé és elkezdtek játszani. 20 perc Bach adaptáció után Kurtág egyedül folytatta. Elmagyarázta zeneszerzői koncepcióját, annak keresztmetszetét zongorán demonstrált példákkal alátámasztva. Szünet nélkül, szinte vég nélkül, a nem szakpublikum pedig tátott szájjal hallgatta. Kurtág alapvetően zenepedagógus és ez azonnal érződött, ahogy le tudta kötni hallgatóságát. Gondolom, Kodály lehetett ilyen a maga korában, esetleg Bartók. Lenyűgöző élmény volt és még most is hallgatnánk, ha felesége nem akart volna egy idő után hazamenni. Talán az átlagtól eltérőként említhetem a két zenetudományi előadást, amelyek során nem magyarok foglalkoztak magyar vonatkozású zenei, ill. irodalmi témával. Különösen izgalmasnak bizonyult Simone Hohmaier német nyelvű estje Bartók elfelejtett örökségéről. Szintén más jellegű, de annál érdekesebb volt a „gyűjtők estje”, amikor a német filmgyártás magyar szereplőiről volt szó. A németül zajló estek másik fénypontja Oplatka András könyvbemutatója volt az 1989-es határnyitásról. A főleg németeknek izgalmas esemény iránt érdeklődők publikum száma rekordot döntött. Személy szerint nekem sokat jelentett a fiatal történésszel, Gaál Enikővel folytatott beszélgetés, aki a magyar emigráció történetével foglalkozott. Kérdésemre, hogy 27 évesen és anyaországi magyarként, tehát nem „érintettként” miért kutat olyat, ami tapasztalataim szerint az óhazában a kutyát sem érdekel, meglepő választ kaptam: Hollandiai ösztöndíjas éve során került kapcsolatba a Hollandiai Mikes Kelemen Körrel. Ott találkozott először nyugaton élő magyarokkal, akik nemcsak egyszerűen külföldre szakadtak, hanem ott magyar értelmiségi létben élnek, értéket hoznak létre. Rájött, hogy a nyugatra távozottakat az otthon-maradottak egyszerűen leírták. Magyarországon akkor még szinte semmit nem tudtak ezekről az értékekről, amelyek felkutatását Enikő feladatának tekintette. Az jelenkori migráció aktualitását igazolta a „< 35 – Nyugati magyar jelenlét fiatal szemszögből” kerekasztal-beszélgetés itt élő diplomás fiatalokkal. Úgy a rég ittélők mint a fiatalok számára újat nyújtott a másik csoport léte, mibenléte. Az igényt a színvonalas Szalon-rendezvények iránt legkézzelfoghatóbban Parti Nagy Lajos estjén éreztem, amikor 50 érdeklődő tisztelt meg bennünket egy csak magyarul zajló esten, noha aznap 4 párhuzamos magyar vonatkozású esemény volt a városban. Ez természetesen kötelez, egyben bíztatást ad.

Forrás: www.ungarn-in-berlin.de

Hozzászólások

Nincsenek hozzászólások