×
Bejelentkezés
Feliratkozás

Amennyiben feliratkozik, megkaphatja hírlevelünket, és hozzászólhat a közzétett anyagokhoz.

Feliratkozom a hírlevélre
keresés
2015 április 23.

Oxfordi Magyar Társaság

Az oxfordi Magyar Társaságot 1987 január 22-én alapították

Az alapítólevél aláírói Szájer József, akkoriban u.n Soros ösztöndíjas Oxfordban, valamint Robert Evans, történész, 1987-ben a Brasenose College tanára (jelenleg Regius Professor of Modern History). Az 1986-87-es tanév volt az első, amikor végzett magyar diákok egyéves továbbtanulásra érkeztek Oxfordba, a Soros Alapítvány és az angol Külügyminisztérium ösztöndíjával. Oxfordban "pótmamájuk" lett Kati Evans, Robert Evans felesége, oxfordi magyar könyvtáros. Az ő közvetítésével a magyarországi diákok rövidesen összeismerkedtek a már régebben Oxfordban és környékén élő magyar emigrációval, valamint a Magyarország iránt érdeklődő, elsősorban egyetemi személyekkel is. Az összejöveteleknek formát kivánván adni, más diáktársaságok mintájára a magyar diákok megalapították a Társaságot, és bejegyezték az Egyetem hivatalos fórumán. Az első összejövetelek előadások voltak, helybéli, londoni és idelátogató magyarországi értelmiségiek szereplésével. Czine Mihály, Sárközi Mátyás, Gömöri György, Schöpflin György, Czigány Lóránt, Robert Evans, Nicholas Kürti, Mikes György, Péter László, George Cushing, George Szirtes voltak az első évek előadói között. Filmvetítések, a hagyományossá vált Mikulás party és más partyk élénkítették a műsort. 1991-től a Társaságot Kati Evans szervezi a mindenkori diákok (akik többnyire csak egy tanévre vannak itt) segítségével és a korábbi hagyományokra támaszkodva. A műsorok az évek során mintegy "szabadegyetemet", szemináriumsorozatot hoztak létre Oxfordban. Kedvelt téma a magyar-angol kapcsolatok története, és külön a magyar-skót, magyar-walesi, magyar-ír kapcsolatok (Nicholas Parsons, Marian Jones és John Dunleavy). Történelmi előadások (Michael Hurst: Trianon, Mervyn Jones: Eötvös József, valamint más alkalommal: 1945, Zsuppán Tibor: a magyarországi választásokról, más alkalommal: a betyárokról) váltakoztak számtalan irodalmi tanácskozással, elsősorban a műfordítás (angolra fordítás) lehetőségeiről, fordítóink közül Kabdebó Tamás, Zollman Péter, George Szirtes, Gömöri György és Bernard Adams szólaltak meg és mutattak be elsősorban költőket: Kányádi Sándort, Petri Györgyöt, Petróczi Évát és másokat, köztük Mikes Kelement. Egy-egy magyar nyelvű előadás az eredeti művek megismerését jelentette, Határ Győző és Gömöri György estjeivel. Óriási élmény volt Oxfordban hallani és látni a magyar színészek közül Bubik Istvánt, Eszenyi Enikőt és a londoni Nádasi Myrtillt. Az újabb előadásokba sikerült bevonni a már visszalátogató volt oxfordiakat, az itt éppen kutatókat is. "Saját" diákjaik előadásai olyan széles skálát mutattak, mint kutatásaik, így hallhattak előadást Bizáncról és Joyceről, az angol-magyar kapcsolatok történetéről, útibeszámolókat Indiárol és Albániáról. A természettudományok sem maradnak ki teljesen: László Solymár, Palló Gábor és Bródy Judit érintettek a tudománytörténetet előadásaikban. Kiterjedt a műsor műveszetekre is, volt orgonahangverseny és szóló hegedűkoncert fiatal magyar zenészekkel, és a társaság örömmel támogatta az itt vendégszereplő Szkene Színházat és a kolozsvári Magyar Színház Ionescu előadását. Megismerkedhettek a hallgatók az angliai magyar festő Sajó Gyula, valamint az üvegművész Bossányi Ervin munkásságával. A Zsolnay porcelán törtenete nagy erdeklődést keltett, és élmény volt a kortárs angliai magyar keramikus Vamos Kati oxfordi kiállítása is. Korábbi budapesti angol nagykövetek szívesen mennek előadni, mint ahogyan jó a kapcsolatuk a londoni magyar nagykövetség munkatársaival is. A londoni Magyar Kulturális Központ beindítása kettős segítséget jelent: az oxfordi műsor látható a londoni műsorfüzetekben és egyes alkalmakkal sikerült előadókat, vendégeket "megosztani", valamint támaszkodhat a Társaság Londonra filmek kölcsönzésében is. Milyen tehát a Társaság? Élénk, színes és baráti. A Soros ösztöndíj megszűnt, de továbbra is érkeznek magyar (köztük több Magyarországon kívüli magyar) diákok, fiatal kutatók, au-pair-ek. Az ő jelenlétük biztosítja, hogy a Társaság nem öregszik. A korosztályok összeismertetése néha nehezen megy, ezért is szerveznek partykat, ritkábban népitáncot, valamint évente egy alkalommal kirándulást. Az össszejövetelek többnyire angolul vannak. Egyre többen jönnek, akik nem magyarok, de például Magyarországon tanultak, dolgoztak, vagy témájuk magyar. A Társaság magyarországi elismerésének jele, hogy 1998-ban Kati Evans a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet kapta.

Forrás: www.magyaronline.net

Hozzászólások

Nincsenek hozzászólások