Ady Endre és egykori váradi ideálja férjének találkozása Csucsán

Kulcsár Andor, mint körösrévi református lelkész, mindenki „Bandi bácsi”-ja, általános szeretetben állott egyházközségében, sőt, az egész környéken. Szerette a falu apraja-nagyja, akár magyar, akár román volt, ezek ugyanis fele-fele részben laknak a Sebes-Körös két partján fekvő faluban. Évek hosszú során át sokszor megfordultam a révi paplakban. Szépen gondozott kertecskétől övezve, dús lombú fák árnyékában, idillikusan áll ott ma is.
Kulcsár Andor már özvegyember volt, amikor barátságos viszonyba kerültem vele. Első alkalommal, amikor nála jártam, érdeklődtem Márton Gabi iránt, akiről úgy tudtam akkor, hogy neki a mostohaleánya.
– Mi az, hogy mostohalányom? – méltatlankodott az ő nyugodt, csendes, szenvtelen hangján –, a feleségem volt.
Levett a falról egy bekeretezett fényképet. Rajta ő és felesége: Márton Gabi. A fényképen is szép volt.
– Ő volt Márton Gabi – jegyezte meg. – Szegény meghalt. Egy lányom maradt, aki férjnél van. De férjével együtt kivándorolt Ausztráliába. Éppen a napokban kaptam tőlük levelet.
És megmutatta.
Olvasom benne, hogy Bandi bátyám leányának és férjének jól megy ott kinn. Éppen akkor építettek egy gyönyörű háromszobás, komfortos, kertes villát, amolyan kastélyt. Címük: Schmidt László 6 Etwal St. Sidney – Palm-Beach N.S.W. Ausztrália.
– Feleségem – teszi hozzá Bandi bácsi – már néhány évvel ezelőtt meghalt itt, Réven. Itt van eltemetve.
– Nos, Bandi bátyám – fordultam hozzá –, legalább ismerted-e a druszádat, Ady Endrét?
– Egyszer láttam életemben.
– Hol?
– Csucsán 1917 tavaszán.
– Milyen alkalommal?
– Temettem ott. Egy fiatalasszony halt meg, és annak a temetési szertartását végeztem. Sokan voltak a temetésen, és mialatt a koporsó felett a gyászbeszédet tartottam, észrevettem, hogy egy úr, el nem vegyülve a gyászolók tömegében, hanem attól kissé távol, nagy figyelemmel hallgatja beszédemet és erősen nézeget engem. Nyomban megismertem: Ady Endre volt, szegény feleségem egykori ideálja. Ekkor láttam életemben először és utoljára. Nekem határozott szándékom volt, hogy temetés után keresem az alkalmat a vele való megismerkedésre. Biztosra vettem, csak azért jött el a neki teljesen idegen halott temetésére, mert ha talán nem is megismerkedni akart velem, de – amint később másoktól hallottam – látni, ismerni akarta egyik ifjúkori ideáljának a férjét. Azonban a temetés után már nem láttam sehol, nem találtam, és nekem vissza kellett utaznom Révre. Így aztán – fejezte be Bandi bácsi – Ady Endre nekem csak szegény megboldogult feleségem nagy ritkán elmondott emlékezéseiből maradt meg ismerősömnek…
*
Annak idején én mindezeket elmondtam Tabéry Gézának, akivel elhatároztuk, hogy kiutazunk Révre Bandi bácsihoz. A dolog azonban mindig húzódott, és amikor végre megállapodtunk, hogy meghatározott napon halaszthatatlanul kiutazunk, akkor vettük a hírt, hogy Kulcsár Andor bátyánk, törődött özvegysége ellenére, leánya után 1957 tavaszán, Bécsen át repülőgéppel kivándorolt Ausztráliába és most is ott él.
Ennek ellenére is megvan a reményünk, hogy Kulcsár Bandi bányámtól feleségéről, Ady egyik váradi szerelméről, az egykor szívvidító szépségű Márton Gabiról az eddiginél többet megtudhassunk, és azzal Ady élettörténeti regényéhez újabb adatokkal szolgálhassunk.
Sajnos, Tabéry Géza is meghalt azóta…