Kereszténydemokrácia a Kárpát-medencében

A kereszténydemokrácia a 20. század közepén megjelenő eszmerendszer, amely a második világháború után nyert teret elsősorban Nyugat-Európában, gyökerei pedig a 19. század derekára nyúlnak vissza. A jaltai konferencián kialakult európai rendezés eredményeképpen Kelet-Közép-Európában végül nem nyílt tér arra, hogy az egyébként létező kereszténydemokratikus mozgalmak megerősödjenek. A történelmi Magyarországon a Kárpát-medence területein is, különböző mértékben, de jelen volt az egyház társadalmi tanításaiból fakadó modern, politikai eszmerendszer, amely a 20. század végén bekövetkező rendszerváltozások után léphetett újra a nyilvánosság elé. 
Kereszténydemokráciáról mint politikai eszmerendszerről a 20. század előtt nem beszélhetünk, viszont előzményeiről, olyan mozgalmakról, melyek később inspirálták elindulását, igen. A kereszténydemokrácia forrás­vidékének tekinthető a Franciaországban kialakult liberális katolicizmus, az alkotmányos parlamentáris politikai törekvések, vala­mint a 19. század második felében megjelenő keresztényszocializmus. Különösen az Osztrák–Magyar Monarchia területén fontos előzmény volt a politikai katolicizmus jelentkezése. Ez eszmeileg számos pontban különbözik ugyan a későbbi politikai mozgalomtól, képviselői azonban nagy hatást gyakoroltak az egyház tanításának társadalmi talaján álló kereszténydemokratákra. A liberális katolicizmus európai hírű hazai képviselője volt báró Eötvös József, aki személyes jó barátságot ápolt a mozgalom egyik úttörőjével, Charles de Montalambert-rel, valamint Deák Ferenc és Trefort Ágoston politi­kai tevékenységükben, egyházpolitikai kér­désekben szintén a liberális katolicizmus iránymutatásait követték.
A később kialakult magyarországi kereszténydemokrata irányzat azonban sokkal inkább a 19. század vége felé megjelenő politikai katolicizmus és a keresztényszocializmus jegyében kialakult csoportokat és képviselőiket tekintette előképnek. Az 1895 januárjában létrejött Országgyűlési Katolikus Néppárt az első olyan modern pártalakulat volt, amely világnézeti jellege szerint tételesen a keresztény értékrend talaján állt. Fontosabb szervezői voltak: gróf Zichy Nándor, gróf Zichy Aladár, gróf Esterházy Miklós Móric és Prohászka Ottokár, a hazai katolicizmus nagy alakja. Az utókor szempontjából még fontosabb volt a Néppártból 1907-ben kiváló Országos Keresztényszocialista Párt, amely Giesswein Sándor pápai prelátus vezetésével már következetesen az egyház társadalmi tanítása szerint fogalmazta meg programját.
A Magyar Királyság területén jelentkező politikai katolicizmus egyik sajátossága az volt, hogy bár programjában a modernitás ellen harcolt, eszköztárában a Katolikus Néppárt használta föl először a modernitás nyújtotta lehetőségeket. Ez az alakulat volt az első modern értelemben vett tömegpárt. A közép-európai fejlődéstörténetekben másutt is előfordult az a kettősség, hogy egy mozgalom a modernizációt felhasználva küzdött a modernizáció ellen. A KNP társadalmi bázisának növeléséért civil szervezeteket hozott létre (katolikus olvasóköröket), a nemzetiségekhez a saját nyelvükön szólt, tudatosan fordult a nők felé, pártorgánumokat működtetett (Magyar Állam, Alkotmány, Néppárt, Népújság). E haladó szervezőmunkát Molnár János komáromi plébános működtette.
Az első világháborút követő békerendezés, a trianoni békeszerződés következtében a Kárpát-medencei magyarság különböző országokba szakadt. A magyar kereszténydemokrácia története így különböző szálakon futott tovább.
A Romániához került erdélyi magyarság 1,7–1,8 millió főt számlált, s döntően szórványban a határ menti, partiumi területeken, valamint egy tömbben, a Székelyföldön élt. Hamarosan elindult az itteni magyarság önszerveződése is, és 1921-ben Kós Károly és Kecskeméthy István vezetésével létrejött a Magyar Néppárt, amely ezt követően Jósika Samu elnökletével több közösséget tömörítő Magyar Szövetséggé alakult át. Az év októberében azonban a román állam – tartva a sikeres szervezkedéstől – felfüggesztette a működését. Az 1922-es romániai választásokon két magyar párt indult: az előbb említett Néppárt és a Grandpierre Emil vezette Magyar Nemzeti Párt. Az együttműködést a román állam nem engedélyezte, így egy fúzió eredményeképp egy új pártot hoztak létre 1922 végén, az Országos Magyar Pártot. Ez a párt 1944-ig meghatározta az erdélyi magyarság életét.
Az OMP nem volt tételesen kereszténydemokrata elveket valló párt, Európában ez az irányzat ekkor még éppen hogy kibontakozóban volt, de az erdélyi magyarság mint kisebb­ségbe került közösség számára különösen fontos volt az egyházakkal és a vallással való kapcsolat, mivel azok hozzájárultak az identitás megőrzéséhez. Mint a teljes erdélyi magyar ajkú közösséget képviselő poli­tikai csoportosulás széles spektrumú irány- vonalakat olvasztott magába, így a párt soraiban egyaránt megtalálhatók voltak liberális és szélsőjobboldali elveket képviselő politikusok. A párt gazdaságpolitikája a keresztényszocializmus nézeteit igyekezett meg­- valósítani.
A kommunizmus évei alatt, miként a térség más országaiban sem, itt sem volt mód arra, hogy a pártállamétól eltérő elvek megjelenjenek a politikai palettán vagy egyáltalán a közbeszédben. A rendszerváltás után azonban, amely Romániában egyedülálló módon véresen zajlott le, ismét lehetőség nyílt kereszténydemokrata alapokon álló politika megvalósítására. Az 1989. december 25-én megalakuló Romániai Magyar Demokrata Szövetség az Országos Magyar Párthoz hasonlóan ernyőszervezetként kívánt működni, melybe több irányzat is betagozódhat. 1990 márciusában így jött létre a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, s az RMDSZ társszervezete lett. Az RMKDP 1999 júniusában mozgalommá alakult, de továbbra is az RMDSZ kereszténydemokrata frakciójaként működik.
A trianoni döntés következtében elszakított felvidéki területeken csehszlovák számítások alapján 900 000, magyar számítások szerint 1 071 000 fős magyar ajkú közösség élt. Az erdélyi magyarsággal ellentétben a felvidéki területen nem volt kulturális, történelmi hagyománya a magyar közösség önálló életigazgatásának, 1919-ben azonban itt is elkezdődött a magyarság önszerveződése. 1919-ben alakult meg ugyanis a Magyar–Német Keresztényszocialista Párt, s ez később Országos Keresztényszocialista Párt néven működött. A párt tételesen az egyház társadalmi tanítása szerint fogalmazta meg célkitűzéseit, bár konzervatív és polgári értékeket is vallott. Szavazóbázisa a középosztály képviselői mellett a magyar munkásság volt, amely jól rezonált a keresztényszocialista értékrendre. 1989 után több kereszténydemokrata elveket valló párt is létrejött.
1920-ban a kárpátaljai (akkori nevén: Ruszinszkó) területen kb. 186 ezer fős magyar lakosság élt. 1945-ig a térség Csehszlovákiához tartozott, így a helyi magyar közösség képviseletét a felvidéki politikai erők látták el. 1945 és 1989 között itt sem volt mód a plurális politikai életre, 1989-ben azonban itt is megalakult a helyi magyarság érdekvédelmi szervezete, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége.
Az 1920-as trianoni döntés a legnehezebb helyzetbe a délvidéki, más néven vajdasági magyarságot hozta. A hivatalnok réteg jelentős része – hasonlóan más elcsatolt területekhez – Magyarországra menekült, de itt maradt leginkább értelmiség és vezetőréteg nélkül a magyar identitású lakosság. A máso­dik világháború végén, 1944–45-ben hatal­mas megrázkódtatás érte a helyi magyaságot, a délvidéki vérengzések idején több tízezer magyart végeztek ki szerb partizánok. Később azonban Tito Jugoszláviájában széles körű jogokkal bírtak. Biztosított volt az anyanyelvű oktatás elemi és közép szinten, a sajtó, valamint magyar helység- és utcanév-táblák álltak szerte a Vajdaság területén. A helyi magyarság helyzete (demokratikus és nemzetpolitikai szempontból) még az anyaországiakénál is jobb volt. Ez a viszonylagos béke változott meg a kelet-európai rendszerváltások idején, amikor Jugoszlávia felbomlásával súlyos és véres etnikai konfliktus bontakozott ki.
Az első magyar párt, amely 1989 után megalakult, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége volt, magát jobboldaliként definiálta. 1994-ben jött létre a Vajdasági Magyar Szövetség. 1997-ben megalakult a Vajdasági Magyarok Kereszténydemokrata Mozgalma, s 2005-ben végül beolvadt a VMSZ-be.