A család

A család kifejezés a mai magyar szókincs alapvető rétegéhez tartozik. A szótári adatok szerint több szókapcsolatban első, illetve második elemként jelenik meg, például  családfa, családalapítás, családfő, családanya, családfenntartó, illetve nyelvcsalád, parasztcsalád stb. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a család szó az ószláv čeľadь átvétele, eredeti jelentése „háznép, cselédség”; legkorábbi írásos előfordulása a magyar nyelvben 1113-ból datálódik. A kifejezés a 16. század közepétől egyre ritkábbá vált, sőt teljesen elavult. A mai köznyelvi jelentésben Vörösmarty újította fel. A hagyományos modell szerint a család, a legkisebb társadalmi egység anyából, apából és legalább egy gyermekből áll. A család szó együtt élő felnőttek (apa, anya) és gyermek(ek) képét idézi fel: az egygyermekes kiscsaládét, a több gyereket nevelő nagycsaládét, s a szülőpár egyik tagját nélkülöző csonka családét. Napjainkban egyre több a mozaikcsalád, amelybe a szülők vérrokoni viszonyban nem lévő gyermekeket hoznak előző kapcsolataikból új partnerviszonyaikba.

Hogy napjainkban válságban van-e a család, vagy csak alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, e tekintetben megoszlanak a véle­mé­­nyek. Egy biztos: a hagyományos család­mo­dell átalakulóban van. Rohamosan csök­­­­­­­­­­­­ken a házasságban élők és a családban vál­­­lalt gyerekek száma. A középkorúak és az idő­­sek még tartják magukat a régi hagyo­má­nyok­hoz, de a fiatalok körében egyre kevesebb a tartós párkapcsolatban élők aránya, so­kan inkább az élettársi viszonyt helyezik előtérbe. Lehet, hogy unokáink már csak múzeumban fognak lát­ni hagyományos esküvőt DVD-ről? Mindinkább divatos az egygyermekes családmodell, egyre több szülő veszi át a „legalább egyre jut elég idő” gondolkodásmódot. Ráadásul az első szülés is későbbre tolódik: míg a hetvenes években átlagosan 22 éves korukban szültek először a nők, ma a 27. életévükben.

A család sokak számára az összetartozást, a boldogságot, örömöt, a nyugalmat, megértést szimbolizálja. Vannak, akik az otthonnal kapcsolják össze. Sokan a családtagokkal azonosítják: apa, anya, gyerekek, nagyszü­lők, párom, gyerekeim, vérségi kapcsolatban lévő hozzátartozóim; illetve közösségként jellemzik, amelyben nevelkedünk, tanulunk; életközösség, amelyben értékeket kapunk.

A történelmi Magyarországon a 18. századtól kezdve ismertek olyan történelmi és néprajzi források, amelyek alapján a család fejlődéséről kép alkotható. Új családot a házasság megkötése hozott létre. A 18. században – és később is – ez jórészt „csoportos döntés” volt, a társadalmi, foglalkozási csoport, a felekezet, illetve a helyi társadalom hagyományainak, normatíváinak eredményeként jött létre, s csak kevéssé függött a két fél személyes elhatározásától. A kezdetben kéttagú új család jelentette a társadalom legkisebb egységét, amelynek végső célja utódok létrehozása és a felnevelésükhöz szükséges feltételek huzamos biztosítása volt. A többi uniós országgal összehasonlítva Romániában a házasság továbbra is fontos szerepet játszik. A párok többsége még mindig összeházasodik, az élettársi kapcsolatban élők aránya alig változott a 2011-es népszámlálást megelőző 10 éves időszakban. A 20 évesnél idősebbek 61 százaléka házasságot kötött (egyesek többször is), és mindössze 4,5 százaléka él élettársi kapcsolatban (mintegy 750 ezren). Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a fiatalok később házasodnak (a férfiak általában 30,4 évesen, a nők 27), illetve egyre gyakoribb, amit Peter Pan generációként emlegetnek. Miközben általános jelenség, hogy a fiatalok halogatják a családalapítást, amíg elvégzik a tanulmányaikat, beindul a karrierjük, esetleg saját lakást vásárolnak, ezzel szemben a Peter Pan generációra  az elköteleződés teljes hiánya jellemző. Gyakran változtatnak munkahelyet – nem ritkán szakmát is –, és nem akarnak lakás(hitelt) vagy tartós párkapcsolatot, egyszóval semmit, ami felelősséggel járna. A kategória felső határa 40 év fölött van. Romániában, ha az elváltakat és özvegyeket nem számoljuk, a felnőtt lakosság kevesebb mint fele él házasságban. Lényeges különbség nem mutatható ki falusi és urbánus környezet között, noha a vidék lakói elvileg inkább őrzik a hagyományokat.

A család rendszerszemléletű megközelítése a családterápiában vált elterjedtté

Az elmélet szerint a családi rendszer olyan egység, melynek jól megfigyelhető egyedi sajátosságai, működésmódja, szabályai vannak.  A család működését befolyásolja a család nagysága, szerkezete, a tagok szerepe. A családi rendszer önszabályozó, amelyet saját szabályai irányítanak. A rendszernek két fő sajátossága van: 1) a homeosztázis fenntartása, stabilitásra törekvés; 2) az új körülményekhez való alkalmazkodás. A család működését ennek a két funkciónak az egymáshoz való viszonya határozza meg.
A családi rendszer homeosztázisa azt jelenti, hogy minden család működésének megvan a maga optimális szintje. Ha valamilyen probléma miatt eltérnek az optimális működéstől, a visszacsatolás révén olyan folyamatok indulnak meg a családban, amelyek a működés optimális, egyensúlyi szintjét célozzák meg visszaállítani.
Romániában a hagyományos családmodell visszaszorulásával párhuzamosan új családi együttélési formák jelennek meg. Ilyen a hagyományoshoz legjobban hasonlító, nem házasságon alapuló kétszülős család. Sok pár dönt úgy, hogy házasság nélkül vállal gyereket. A gyerekek harmada házasságon kívül születik. Az egyszülős családban anya vagy apa nevel egyedül egy vagy több gyereket. Az ok szerencsére a legtöbb esetben nem az apa vagy anya elhalálozása, általában válás vagy élettársi kapcsolat felbomlása után válnak egyedülálló szülővé. Nem túl gyakori, de előfordul, hogy valaki egyedül vállal gyereket – általában tizenéves lány vagy magasan képzett, 30-40 éves nő.

A család olyan egység, amelyet határok választanak el a külső, társas világtól

A határok szabályozzák a ki- és bejövő információkat (pl.: nem árulják el a nagyszülőknek, hogy hitelből vette a család az autót), megszűrik a családot érő negatív hatásokat (pl.: nem fogadják el a felajánlott hitelt, inkább saját erőből oldják meg az autóvásárlást), összetartják a családot, növelik a kohéziót (nem adnak másnak kölcsönt, mert családi nyaralásra spórolnak). 
A hatékony családi működéshez rugalmas, átjárható határokra van szükség. A hibásan működő rendszer lezárja magát, így védi törékeny belső egyensúlyát. A belső egyensúly védel­mében, az egyensúly felbomlásakor va­la­­­­melyik családtag betegsége vagy viselkedés­zavara jelenik meg (pl.: asztmás roham az egyik gyereknél, amikor a szülők közötti konfliktus kirobbanna). 
A romániai városokban élő emberek 40%-a egy modern család tagjának tartja magát, miközben 54%-a egy hagyományos család tagjának. Azok közül, akik tradicionális család tagjának vélik magukat, 63% szeretne inkább egy modern családba tartozni.
Hogyan fogják fel a romániai emberek a modern családot? Mi különbözteti meg a hagyományos családtól?
A modern családban a szerepek egyenlőképpen vannak felosztva a partnerek között. Hasonlóképpen, a modern családokban a szülők figyelmet szentelnek a párkapcsolatnak is, nem csupán a gyermekeknek. Létezik az a felfogás, hogy a modern család tagjai kevesebb időt töltenek együtt (beleértve, hogy kevesebb szabadidejük is van). Ennek ellenére az idők folyamán kialakult az a nézet is, mely szerint a modern családoknak több lehetőségük van arra, hogy kommunikáljanak egymással. 
A modern családok tagjai többet kommunikálnak az idősebbekkel a technológia révén, többet sportolnak, étkeznek étteremben, járnak együtt moziba.
A modern családok különböző stratégiákhoz folyamodnak, hogy több időt nyerjenek. Többször egy hónapban rendelnek online ételt, vásárolnak online áruházakból, alkalmaznak nevelőnőt, folyamodnak takarítási szolgáltatásokhoz.
A modern család számára az idő nagyon fontos lett.
A románok úgy vélik, hogy a modern családokban a gyermekeknek korlátlan hozzáférésük van a technológiához, hogy a gyerekek véleménye fontos szerepet játszik a családi döntésekben, és hogy a gyerekek egyedül választhatják meg azt a karriert, amire vágynak. A modern romániai család életében az egyik legfontosabb tényező a mindennapok biztonsága lett.
Egy Hivatalos Közlönyben megjelent határozat értelmében Romániában az egy hónapra érvényes minimális fogyasztói kosár értéke egy család számára 2100 lej ha vidéken él, és 2600 lej, ha városon. Az egy hónapra meghatározott fogyasztói kosár értéke alatt nem lehet méltányos életszínvonalról beszélni. Ez az összeg azon fel nem osztható költségek fedezéséhez szükséges, melyek a mindennapok túléléséhez elengedhetetlenek. Ezek az összegek egy két felnőttből és két gyerekből (az egyik 14 éven aluli) álló család havi költségeit tartalmazzák. Az egy hónapra érvényes minimum fogyasztói kosár értéke városon élők számára 797 lej a két szülő számára, 587 lej minden egyes gyermeknek 14 éves kor fölött, 419 lej minden egyes gyermeknek 14 éves korig. A vidéken élő családok esetében a minimális fogyasztói kosár értéke 644 lej a két szülőnek, 473 lej minden egyes gyermeknek 14 éves kor fölött, 339 lej minden egyes gyermeknek 14 éves korig. 
Összességében tehát a romániai életminőséget kutató intézet maghatározása szerint az egy hónapra való minimális fogyasztói kosár egy két felnőttből és két gyerekből álló városi család számára 2600 lej, a vidéken élők számára pedig 2100 lej. Az összeg legnagyobb részét, 1069 lej értékben, élelemre költik a családok. A többit, 405 lejt pedig lakásfenntartásra, üzemanyagra, víz- és elektromosáram-szolgáltatásra, internetre. Közlekedésre 215 lejt határoztak meg a szakemberek, míg egészségügyi szolgáltatásra 132, iskoláztatásra és kultúrára pedig 53 lejt. A kosárba még belefoglaltak 122 lejt lakás-, autó- vagy életbiztosításra. A román életminőséget kutató szakemberek szerint ebből a minimális fogyasztói kosárból havonta 236 lejt lehet meg­ta­ka­rítani. A pénzhiány miatt a családok nagy része képtelen időben befizetni a közköltségeket A háztartások 34,1%-ának nincs lehetősége időben kifizetni a lakásfenntartási költségeket. Azon családok aránya, amelyek saját megtakarításukhoz folyamodnak, hogy a folyó kiadásokat rendezni tudják, 6,3%. Azoké, amelyek rokonoktól, barátoktól vagy más személyektől kölcsönöztek, 8,6%, azoké pedig, amelyeknek vissza nem térítendő pénzbeni segítségre volt szükségük, 12,6%.