A nyugati országokhoz képest Erdélyben a legtöbb család még mindig őrzi tradicionális jellegét

Egy jól működő tradicionális család (szülők és gyerekek alkotta család) a legerősebb egészségvédő tényező, ami létezik a világon. Állítják ezt azok a társadalomkutatók, akik behatóan tanulmányozták a családot mint a társadalom legalapvetőbb egységét és mint azt a közeget, amely a legerősebb szocializációs erő az egyén személyiségfejlődésében.  

A fejlett országokban az elmúlt néhány évtized során a családi együttélés és a magánélet egyre változatosabb formái alakultak ki, s ezek mind a megfigyelők, mind a résztvevők számára zavart okoznak. A változások nem kímélték a mai erdélyi magyar családokat sem, sokak szerint mégis a nyugati országokhoz képest Erdélyben őrzi még mindig  a legtöbb család tradicionális jellegét. A családok és együttélési formák folyamatos változásának a hátterében egy sor társadalmi változás azonosítható, s ezek ismerete nélkülözhetetlen a család körüli változások megértéséhez. A téma rendkívül komplex, a társadalmi változások részletes leírása meghaladja ezen cikk kereteit, a továbbiakban arra vállalkozok csupán, hogy a családi kapcsolatok és családi élet szempontjából néhány fontos változást megemlítsek, melyek meglátásom szerint hatást gya­korol­tak a mai erdélyi magyar családok életére.

Talán az első nagy változás, hogy teljesen megváltozott az emberek életmódja. Ma rohanó anyagias világot élünk, az embereknek egyre kevesebb az idejük egymásra, az anyagiak megszerzése mindennél fontosabbá vált. Nem ritka a családokban, hogy egyik vagy mindkét szülő kisebb-nagyobb időszakokra külföldi munkát vállal, ami nem kedvez a jó, kielégítő családi kapcsolatoknak, a családon belüli kötődés kialakulásának. Teljesen mindegy, hogy szülő-gyerek kapcsolatról vagy a párkapcsolatról beszélünk. A szülőknek egye kevesebb idejük jut a házasságuk ápolására és a gyerekeikkel való minőségi időtöltésre. Ez óriási hatással van a családi élet, a családon belüli érzelmi kapcsolatok alakulására.

A rohanó életmód következménye, hogy jóval kevesebb idő jut a tágabb családi kapcsolatok ápolására is. Régen a legtöbb ember nagycsaládban élt, ezért mindig volt a közelben egy nagymama vagy egy olyan családtag, akinek a vállán el lehetett sírni az embernek a búját-baját. Ma az emberek többségének rengeteget kell dolgoznia ahhoz, hogy az anyagi feltételeket előteremthesse családja, szerettei számára.

A női szerepek megváltozása szintén jelentős változást hozott a családi kapcsolatok tekintetében. A nők tömeges munkába állása a múlt század második felétől a női szerepek kibővülését vonta maga után. A sokféle szereppel  járó elvárásoknak való megfelelés a mai nőkre nagy terheket ró. Míg régen a tradicionális közösségekben a nők szerepe kizárólag a gyermekek gondozása és a háztartás vezetése volt, ma a nők számos szerepet vállalnak (anya, feleség, munkavállaló, háziasszony, gyerek… stb.). Ezen változás maga után vonta azt, hogy ma a legtöbb családban a gyerekek felügyelete másfél-kétéves kortól átkerült intézményes keretek közé, ami negatívan hathat a biztonságos kötődés kialakulására. 

A férfi szerepeket illetően nem beszélhetünk szerepkibővülésről, inkább szerepbizonytalanságról, hiszen  a nők behatoltak a munka világába, ma már számos olyan magas vezetői funkciót is betöltenek, amelyet régen kizárólag férfiak tölthettek be.  Jellemzően ma a legtöbb erdélyi magyar családban mindkét szülő pénzt keres (nemcsak a férfi).

Egy következő fontos hatás véleményem szerint, hogy az egyéniség és az egyéni boldogulás fontosabbá vált, mint a párkapcsolat, vagy mint a jó családi élet. Ez a hatás összefügg egy sor olyan változással, amelynek megemlítése szükségszerű. 

Ma az erdélyi magyar fiatalok körében is egyre inkább tapasztalható, hogy megváltoztak az egyéni életutak szakaszai, egyre elterjedtebb az a tendencia ebben a közös­ségben is, hogy a fiatalok nem a társadalmi normák által egy előre meghatározott életút mentén alakítják életüket, ahogyan régen a tradicionális közösségekben. Kitolódott a serdülőkor és a továbbtanulás időszaka, ami maga után vonta a családalapítás, házasságkötés idejének a kitolódását is. Régen kitüntetett értéknek számított az önállóság, ami véglegesen lezárta a gyerekkort mint életszakaszt. Ma a fiatal generációk életében egybemosódhat, párhuzamosan folyhat vagy újrakezdődhet a tanulás a pénzkereső tevékenység, a pályaválasztás, vagy akár a házasodás, gyerekek nevelése egyaránt.

Ez a jelenség nagy terheket ró a fiatalok vállára, az önmaguk megvalósításának előtérbe helyezése negatívan hat mind a há­zasság melletti elköteleződésre, a család-­­ alapításra, mind a jó párkapcsolat és a családi élet javára hozott lemondásokra.
A negyedik igen fontos hatásként említhetem a megváltozott kommunikációt. Az információs technológiák térhódításának tulajdonítható hatások begyűrűznek az emberi kapcsolatok alakulásába a családok életében, jelentősen befolyásolják a családtagok közötti kapcsolatokat, és változások, átalakulások sorozatát indukálják. Mivel a fiatalabb generációk több tudással rendelkeznek az IT eszközhasználat terén, létrejön egy generációs szakadék szülő és gyermek között.

Ez a jelenség már rurális térségben is egyre inkább tapasztalható. Ma a gyerekek egyre több időt töltenek a virtuális világban, ami megzavar minden eddigi családi működést, a szülőket vagy elfogadásra, vagy ellenállásra sarkallja, ami újabb terepe a családi konfliktusoknak. 
Egy további hatás az a tény, hogy a Facebook és a közösségi terek nagymértékben átvették az uralmat főleg a fiatalok körében az interperszonális kommuni­kációban, ami számos veszélyt rejt magában.

A tömegkommunikáció fejlődésének egy további negatív hatása, hogy a társas összehasonlítás standardjai megváltoztak. A tömegmédiából áradó információk, reklámok (hírességek családi idillje, a jénai készlet fölött mosolygó családi reklámok) nem tükrözik feltétlenül a realitást, irreális szükséglet-érzéseket hoznak létre – ez tulajdonképpen a fogyasztói társadalom alapja –, a családtagok egy külső idillikus képhez hasonlíthatják életüket, és az életükhöz szükséges feltételeket a tömegmédiából áradó körülményekhez mérik, ami frusztrációt kelt. További negatív hatása a tömegkommunikációnak, hogy a szabadidő eltöltésének egyik legnépszerűbb módja az egyéni internethasználat. Az egyéni internethasználat miatt a családtagoknak kevesebb idejük jut a családi közös élményekre, ami nagy veszélyt jelent a családi összetartozás érzésének a folyamatos megélésére.

A családi életre ható változások, kockázatok és az ezekkel járó változások hozta helyzet miatt a veszélyekkel való megküzdésben a családok magukra maradtak a nyugati társadalmakban, hiszen a családokat és a társadalmat formálisan összekötő közösségek jelentősége egyre inkább csökken. Ma a családokra nagyon sok választási lehetőség zúdul – a családi élet minden területén –, melyek közül támpontok, fogódzók híján nehéz választani. 
A felsorolt hatások nagy kihívást jelentenek ma az erdélyi magyar családok számára. A nehézségek ellenére azt gondolom, hogy a tradicionális családban élés és a jó családi kapcsolatok értéket jelentenek a mai erdélyi magyar társadalomban. Erdélyben, de legfőképpen Székelyföldön él leginkább a közösségek támogató ereje, a székely falusi közösség őrzi a legerősebben hagyományait, székely identitását. A székely családokban születik a legtöbb gyermek, a székely faluközösségek  mentesültek a leginkább a globalizációs hatásoktól, mindez támogató- rendszert jelent az itt élő családok számára.

Azt gondolom, a nehézségek és átalakulások ellenére még nem feltétlenül vár rossz jövő a család intézményére. Gyerekeinket is a családi életre szocializáljuk, vagyis arra, hogy a családban való élés teszi teljessé az emberi létet. Csaba testvér szavaival élve „a kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra találjanak!”