Állandóan mintákat kell keresni, irányvonalakat, kapaszkodókat találni vagy kitalálni.

Vagy épp újrafeltalálni

Állandóan mintákat kell keresni, irányvonalakat, kapaszkodókat találni vagy kitalálni.

Az 1989-es fordulat után a fogyasztói társadalom kitárult. Ez új kihívásokkal szembesítette a térségben élőket, a családokat.  

Nem csak a társadalomkutatók számára szemmel látható, hogy mennyit változott az erdélyi magyar családok élete az elmúlt néhány évtizedben, de akár az elmúlt közel fél évszázadban.

A társadalmi nemi szerepek és szerepelvárások a 20. század elejéig, közepéig (rurális társadalmakban, mint például a székelyföldi, sokkal tovább) sok évszázados beidegződött normarendszert követtek.

A szocialista korszak négy évtizede jelentős változást hozott: a nemi egyenlőség irányába tett törekvések mellett (az oktatási intézmények és munkaerőpiac jelentős nyitása a nők irányába) a korábbi minta szerinti „háziasszonyi” szerep megmaradt a nőknek, viszont lehetőségeik és eszközrendszerük szűkült (urbanizáció, iparosítás). Így a szocializmus nem felszámolta, hanem gyakorlatilag kibővítette ezeket a társadalmi nemi szerepköröket, kettős vagy többes terhet róva a nőkre: az esélyegyenlőség, az önmegvalósítási vágy és törekvés szellemét elültette és elvárta. Például a nehéziparban dolgozó nőt a rendszer igazi harcosaként jelenítették meg a kortárs újságok, női magazinok, a sok gyereket szülő és az állami gazdaságban, iparban is dolgozó nőt hős anyaként. Az 1989-es fordulat után a fogyasztói társadalom, a materialista és posztmaterialista értékvilág kapui tárultak ki, a nyugati modell megismerésére adódott lehetőség, közvetett vagy közvetlen módon, főként a külföldi munkavállalás révén, vagy rokoni látogatások, nemzetközi kulturális programok, rendezvények, na meg az újmédia tér­hódításának is köszönhetően. Ez ismételten új kihívásokkal szembesítette a térségben élőket, a családokat.

Jelentős nehézség, amivel a családok, de főként a nők szembe kell nézzenek, az a gyerekfelügyelet megoldása.

Míg korábban, főleg rurális közösségekben, a többgenerációs kiterjesztett családokban ez másképp volt megoldva, ma nagyon sok esetben ez szinte kizárólag az édesanya feladata kell legyen, ami igencsak megnehezíti a háztartási, munkahelyi teendők összeegyeztetését.

Ez természetesen egyrészt az urbanizáció miatt is alakult így, de jelentősen hozzájárul az, hogy egyre többen tanulnak felsőfokú oktatási intézményben, ezáltal szülőhelyüktől távolabb kerülnek, esetleg alapítanak családot, illetve a házasságkötés és első gyermek vállalásának az ideje is fokozatosan kitolódik. Így nagyon sok esetben a nagyszülők már nem élnek vagy nem olyan aktívak, hogy be tudnának segíteni a gyermeknevelésbe, akkor sem, ha egyazon településen laknak.

Pár évtizeddel korábban a családokban is jól leosztott feladatkörük volt a lányoknak, asszonyoknak. Sokkal jobban el voltak határolva a nők és férfiak területei. A konyha, a ház szinte kizárólag a nők területe volt, a sütés-főzés-takarítás, ami régebb asszonymunkának minősült, most meg láthatatlan munkának nevezünk. A házimunkára fordított idő a ′80-as évek óta folyamatosan csökken, köszönhetően számos háztartási gépnek, a legtöbb háztartási teendőt azonban továbbra is a nők végzik.

Ma már az élettér és a családon belüli feladatok nincsenek egyértelműen meghatározva. Így ma egyáltalán nem számít szentségtörésnek, ha egy harmincas éveiben járó, falun felnőtt édesapa a gyerekeinek reggelit vagy vacsorát készít, esetenként besegít a házimunkába. De korántsem ez a mainstream!

Egy 2018-as, vállalkozók körében végzett kutatásunk eredményei arra mutatnak rá, hogy a házimunka és gyermeknevelés oroszlánrésze még mindig a nőre hárul: ha beteg a 7 év alatti gyerek, azok közül a vállalkozók közül, akik azt mondták, hogy mindig ők maradnak otthon, ha beteg a kisgyerekük, 10-ből 9 nő.

Egyre több olyan kulturális, szabadidős rendezvény van, ahol az édesanyák gyermekeikkel együtt vehetnek részt. Egyre több gyermekbarát szórakozóhely van, ma már nem kell feltétlen az otthon keretei közt lenni egész nap. Lehet nagyon hagyományos és ugyanakkor modern női szerepeket is követni.

Ha elgondoljuk azt, hogy alig 70-80 évvel ezelőtt sétált végig egy székelyföldi kisváros utcáján az első nő, aki nadrágot viselt, és ha ma végignézünk egy középiskolai osztály lányain, vagy egy koncerten bulizó nők csoportján, akkor alig látunk szoknyában járókat. Igen, sokféle változást, átalakulást tapasztalni a társadalmi nemi szerepek és szerepelvárások tekintetében is. A nők helyzete látványosan sokat változott, egyre több választási lehetőség van a nők számára, már magától értetődő az oktatásban, munkaerőpiacon való jelenlét is. 
A család mellett lehetőség van már – bár főleg nagyvárosban, bizonyos szektorokban – rugalmas munkaidőben dolgozni. A gyereknevelési szabadság kétéves, és jövedelem szempontjából nem jelent kiesést a munka-erőpiacról, hisz a korábbi jövedelem 85%-át kaphatja az, akinek előtte hivatalos munkaviszonya volt.

Egyre több olyan kulturális, szabadidős rendezvény van, ahol az édesanyák gyermekeikkel együtt vehetnek részt. Lehet nagyon hagyományos és modern női szerepeket követni. Lehet nagy családot vállalni, főállásban anya lenni, nem továbbtanulni, nem járni munkába, a családnak élni.

Vagy a gyermektelen nő státus sem olyan, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt. És az elvált, gyerekeit egyedül nevelő nő státust sem övezi olyan megbélyegzés, mint 2-3 évtizeddel korábban.

Viszont míg korábban az egyik nagy kihívás az volt, hogy a meglévő mintákat kellett követni és azokat betartani, ami valószínűleg nem mindenki számára volt könnyű, ma ezektől egyre inkább el lehet térni, ám állandóan mintákat kell keresni, irányvonalakat, kapaszkodókat találni vagy kitalálni. Vagy épp újrafeltalálni.