Felelősség és irgalom – keresztény etika a hétköznapokban

Az egyházak közéleti kommunikációjából gyakran az szűrődik le, hogy a keresztény etika kőbe vésett szabályrendszer, és lényegéhez tartozik a habozás és tanácstalanság nélküli azonnali állásfoglalás bizonyos, gyakran mesterségesen felturbózott és hiszterizált kérdésekben, amilyen például az abortusz, a melegházasság, a transzneműség és egyéb megosztó témák. A párbeszéd vagy vita hovatovább teljesen ellehetetlenül, mert már a beszélgetés kezdetén állásfoglalásra kényszerítik a hozzászólót, majd Istenhez és az egyházhoz való hűségét kérdőjelezik meg, ha nem a „helyes” választ adja.

Minden keresztény ember és közösség életében fontos kérdés, hogy a megértett és megtapasztalt hitigazságokat hogyan ülteti át a mindennapokba. Hogyan alkalmazza a Szentírás bizonyságtételét a modern életre, milyen etikai elvek mentén bánik embertársaival? Ezek az általános kérdések máris specifikus bibliaértelmezési dilemmákat hoznak magukkal. Mit jelent ma számunkra az ószövetségi törvény? Törvénygyűjtemény-e a Hegyi beszéd? Mennyiben és hogyan alkalmazhatók ma az újszövetségi levelekben található, egykor teljesen konkrét helyzetekre vonatkozó apostoli utasítások? A keresztény egyház több évszázados története során könyvtárnyi irodalom született erről, hiszen az ellentmondásokkal terhelt, bűnös és bonyolult emberi világban ezekre a kérdésekre sosem volt és nem is lehet könnyű a válasz. Szűcs Ferenc, a modern protestáns teológiai etika magyarországi „atyja” Teológiai etika című könyvének bevezetésében arra int, hogy korunk etikai kríziseiben a „párbeszéd készségével” kell osztoznunk. Hogyan következik a teológiai etika alapigazságaiból ez a nyitottság? A keresztény ember számára az etikai viselkedés lényege nem egy szabálygyűjteményhez való igazodás, hanem az Isten megmentő cselekedeteire adott engedelmes válasz.

A Szentírás a zsidók és a keresztények számára mindenekelőtt Isten cselekedeteinek története, és nem erkölcsi kódex. Nagyívű, kozmikus elbeszélés arról, hogyan hajolt le Isten a világhoz, és hogyan adta oda önmagát szeretetből az emberért. Erről szól a „nagy” történet és valamennyi kicsi történet a Bibliában. Életünk erre adott „válasza” egy-egy adott helyzetben maga az értelmezés.

A keresztény etika tudománya ennek megfelelően azt vizsgálja, hogy ez a hitben való engedelmesség hogyan valósul meg a közösség és az egyén életében, írja Szűcs Ferenc. A keresztény etika alapja (Isten) és forrása (a kinyilatkoztatás) változatlan. Ugyanakkor tökéletlen emberek és közösségek ültetik át az életbe, ezért a saját írásértelmezésünket és az abból következő etikai elveket nem abszolutizálhatjuk. Szűcs professzor megfogalmazása szerint nem jogosult arra a keresztény etika, hogy az igazság egyedüli birtokosának kiáltsa ki magát. Nem a mi igazságaink az „Igazság”, hanem az, aki élő személyként önmagát nevezte annak. (Jn 14,6). Ezzel természetesen nem az igazságot (valóságot = alétheia) relativizáljuk, hanem csupán a róla szerzett ismereteinket. Nem véletlenül zárja Pál apostol a legszebb etikai himnuszt így: „…rész szerint (ek merous) van bennem az ismeret” (1Kor 13,9; Károli-ford.).

Alázat és kétértelműség

A 20. századi protestáns teológusok megadják a tiszteletet a kérdés bonyolultságának, és árnyalt válaszokat igyekeznek megfogalmazni. Érdemes olvasni őket, nem utolsósorban azért, hogy mi magunk is megtanuljuk alázattal és tisztelettel kutatni a nagy kérdéseket. Paul Tillich szerint az Istentől elidegenedett világban, bár működnek benne a megváltás erői, az ember helyzetét a kétértelműség (ambiguity) jellemzi. Ezért lehetetlen feketén-fehéren elkülöníteni a jót és a rosszat. Hiába próbáljuk görcsösen rögzíteni a törvényt, hogy minden helyzetben tökéletesen döntsünk, ez lehetetlen. „A parancsolat egy adott helyzetben lehet jó (főleg a maga tiltó formáiban) – írja a nagy német–amerikai teológus –, de egy másik helyzetben lehet rossz is (s meglehet, éppen tiltó formája miatt) […]. Az összes erkölcsi döntés kockáztatás, hiszen nincs rá biztosíték, hogy a döntés be is tölti majd a szeretet törvényét, vagyis a másikkal való találkozásból fakadó feltétlen parancsot.”           Oscar Cullmann svájci teológus abból indul ki, hogy a jelenvaló világban a hívők feszültségben élnek, a „már” és a „még nem” feszültségében. Ez azt jelenti, hogy a megváltás „már” megtörtént, de „még nem” teljesedett be. „Az őskereszténység nem állított fel új, általános érvényű parancsokat […]. Az eljövendő váltság ismeretében és az eljövendő beteljesedésre tekintve újra meg újra meg kell hallani az »idők« szavát, a Lélek parancsait és úgy kell »betölteni« az ószövetségi törvényt.” És ugyanúgy, mint Tillich, Cullmann is az istenszeretetben és a felebaráti szeretetben látja a keresztény etika alapját, amelyet a Szentlélek ihletésére minden egyes helyzetre külön-külön kell alkalmazni. Ezt tette Jézus is, amikor elé hurcoltak egy asszonyt, hogy megkövezzék, mert házasságtörés közben tetten érték. (Vajon hol volt a férfi, akivel elkövette, őt miért nem vitték oda?) Ezt a csekélységet leszámítva a farizeusok az írott törvénynek megfelelően igyekeztek eljárni: „Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!” (5Móz 22,22; SZIT-ford.) Ám Jézus az asszony iránti szeretetből kész volt felülbírálni a betű szerinti törvényt.

Miből fakad az állásfoglalási görcs?

Jézust nem először próbálták „állásfoglalásra” bírni a farizeusok és az írástudók. „És te mit mondasz?” Vajon miből fakad az egykori és a mai állásfoglalási görcs? Úgy tűnik, félelemből és önigazolásból. Kiszámíthatatlan világunkban fontosak a biztos fogódzók. Egy személytelen, kőbe vésett erkölcsi kód némi biztonságot adhat, és azért fontos másokkal is betartatni, mert – ez ugyan ellentmondásos, de pszichológiailag érthető – ezzel megnyugtathatom önmagamat, hogy nem egyedül járok a helyes úton. Sőt, esetleges titkos bűntudatomat is enyhíthetem harsány törvénytiszteletemmel. A személyes tényező mindig kockázatot, bizonytalanságot hoz magával, hiszen állást foglalni, törvénykezni, véleményt mondani könnyű, életünkkel válaszolni egy etikai dilemmára már nehezebb.

Hadd világítsam meg ezt egy igaz történettel.

Visky András (kolozsvári költő, drámaíró, gyakorló református) mesélte egyszer, hogy otthonukban vendégül láttak egy színésznőt, aki várandós volt, és azon gyötrődött, hogy elveteti a babát. András és a felesége azt mondták neki: ne öld meg a gyermeked; ha nem tudod felnevelni, akkor is szüld meg, és mi örökbe fogadjuk, ő lesz az ötödik gyermekünk. A fiatal nőt annyira megérintette ez, hogy megtartotta és fel is nevelte a gyermeket. A keresztény ember etikai „állásfoglalása” ilyen kell legyen. Visky András színházi szakemberként azt mondaná: ez a drámai bibliaértelmezés, mert ha a szavak nem teljesednek be, nem történnek meg, akkor mit sem érnek. „Mindenkinek a másik számára mintegy Krisztussá kell lennie, hogy egymás Krisztusává legyünk, és mindenkiért magává Krisztussá, vagyis igazi keresztyénekké.” Visky András radikális meglátása szerint két krisztusi válasz lehetséges. Az, amit ő és felesége adtak, illetve a csend, a mély együttérzésből fakadó hallgatás. Ez nem egy szép és megható, de ritka példa, hanem a keresztény hermeneutika és az abból következő döntés krisztusi paradigmája.

Krisztus követői nem sterilek

Az emberi világ bonyolult, bűnös, elidegenedett, foglalhatnánk össze a már idézett teológusok meglátásait. Dietrich Bonhoeffer, aki etikai elveiért saját életével fizetett, még messzebb megy. Etika című művében azt állítja, hogy a bűnös világban „minden felelős cselekvés bűnös”. Senki nem maradhat sterilen tiszta, amennyiben Krisztus követője. A felelős cselekvés nem önmagára, hanem „teljesen a másik emberre néz, és a valóságos testvér iránti szeretetből fakad”. Mivel Krisztus magára veszi a világ bűneinek terhét, mondja Bonhoeffer, mi a Krisztussal való egységből szakadunk el, ha kivonjuk magunkat az emberi bűnnel való közösségből. „Aki a felelősség gyakorlásában elszigeteli magát a bűntől, az az emberi létezés végső valóságától szakítja el magát; ezzel azonban Jézus Krisztus megváltó titkától is elszakad […]. Aki így jár el, az személyes bűntelenségét a másik emberért viselt felelősség fölé helyezi.” Számos olyan eset van, amikor a mások iránt érzett felelősségből egy bonhoefferi értelemben vett bűnös döntés következik (például a gyermekek és a saját biztonsága érdekében valaki elválik, vagy egy sokgyermekes anya életének védelmében az abortusz mellett dönt a család, és sorolhatnánk). Társadalmunk és kultúránk egy bűnös, beteg hálózat, amelynek részei vagyunk. Ez a valóság. Sebezzük egymást, és magunk is sebződünk. Ezért mennek tönkre például házasságok, ezért válnak el emberek. Márpedig ha szó szerint értelmezzük a Szentírást, akkor minden újraházasodott ember „életvitelszerű” bűnben él („Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő” – Lk 16,18; RÚF; vö. Mt 5,32; Mt 19,9; Mk 10,11–12; 1Kor 7,10–11.) De mivel velük együtt osztozunk a bűnben, irgalmasnak kell lennünk nyomorúságaikkal. Bűn megszegni egy esküt és elhagyni valakit, de az irgalom arra indít, hogy engedjük meg és áldjuk meg a második házasságot, mert az ember társra vágyik, és mint tudjuk, nehezen tartja kordában a szexuális ösztöneit. A legtöbb történelmi egyház meg is áldja ezeket a házasságokat. A társadalmi közmegegyezés nagyon is kihat arra, hogy az egyház mit deklarál „életvitelszerű bűnnek”. Egyszerűen fogalmazva, a válást, jobban mondva a második és további házasságokat „gáz” lenne bűnösnek deklarálni ellentétben egyéb – ma a társadalom egy jelentős szegmense által harsogva elítélt – bűnös életvitelekkel. Ebből többek között az is következik, hogy el kell gondolkodnunk, jó célt szolgál-e az „életvitelszerű” és az egyéb bűnök közötti megkülönböztetés, hiszen mindannyian minden percben engedményt teszünk magunknak gyengeségeink miatt.

Ki az tehát, aki másokra dobhatja az első követ?

Forrás: www.kovaszkozosseg.hu

2022 november 27.
Tóth Sára

Tóth Sára

Bölcsész, egyetemi oktató, publicista. Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar.

A magyar nyelv napjának történeti-jogi háttere

Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án hagyta jóvá azt a határozatot, amely november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította.

1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el azt a törvényt, amelynek értelmében a magyar lett az ország hivatalos nyelve, ám e törvénynek külön előzménytörténete van.

Országgyűlési határozat a magyar nyelv napjáról (a kép forrása: https://anyanyelvapolo.hu/a-magyar-nyelv-napja-november-13/)

Ha a magyar nyelv státuszát vizsgáljuk az államalapítás és a hivatalossá válás között, akkor elmondhatjuk, hogy a Szent István által létrehozott keresztény Magyar Királyságban – és általában Európa nyugati felén – nyelvhasználati kettősség uralkodott. A latin nyelv volt a hivatalos, segítségével lehetőségünk nyílt bekapcsolódni a korabeli nemzetközi, vallási, politikai, tudományos stb. életbe, a magyar nyelv pedig főként szóban, a mindennapi érintkezésben volt használatos, kultúrát, hagyományt, identitást őrzött és örökített.

A latin nyelvi dominancia a közigazgatásban és a tudományok nagy részében egészen a 18. század közepéig-végéig megmaradt. Sőt, a közoktatásban is egészen Mária Terézia 1777-ben kiadott tanügyi rendeletéig, a Ratio Educationisig. A rendelet „alapfokon kötelezővé tette az anyanyelvi oktatást, előírta a kisgimnáziumokban a kisebb anyanyelvi fogalmazásokat, a gimnáziumokban a fordításokat latinból anyanyelvre és németre, a magasabb osztályokban a beszédgyakorlást a hazai nyelveken, továbbá anyanyelvű tankönyvek elkészítését” (Nagy 2015, 162.).

Mária Terézia felvilágosult politikájával szembement a nyelvpolitika szintjén is II. József, akinek 1784-es nyelvrendelete a németet tette az ország hivatalos nyelvévé. Először csak arról rendelkezett, hogy a Magyar Királyi Helytartótanács és az erdélyi Gubernium németül kommunikáljon az osztrák tartományok kormányszékeivel, de alig egy héttel később már az ország összes hivatalának kötelezővé tette a német nyelv használatát. Persze hatóságonként eltérő átállási időt hagyott (legfeljebb három évet), de „a német nyelv ismeretéhez kötötte az összes hivatali állás betöltését, a középiskolába való felvételt és az országgyűlési követül választást. Egyedül a törvények nyelve maradhatott a latin.” (Soós 2005, 266–267.; Szekfű 1926, 7–8. idézi Nagy 2019, 162.) Döntését azzal indokolta, hogy a latin egy holt nyelv, amelyet a közügyek intézésében már akkor sem használtak. A rendelet olyan nagy ellenállásba ütközött, hogy az uralkodó halálos ágyán visszavonta. Ezzel azonban önkéntelenül is szerepet játszott abban a többlépcsős folyamatban, amely a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tételét eredményezte.

Ennek első állomása volt az 1790. évi XVI. törvénycikk, amely kimondta, hogy „bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni”, valamint „a gimnáziumokban, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv- és írástan számára külön tanár fog beállítatni […] a kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók”.

A következő lépésben Vályi András kezdeményezésére vezették be az 1792. évi VII. törvénycikket, amely kötelezővé tette magyar tanszékek felállítását, így a magyar a közép- és felsőfokú oktatásban egyaránt hivatalos tantárgy lett.

Ezután számos, a magyar nyelv státuszával kapcsolatos törvénycikket fogadott el az országgyűlés, így például az 1807-es országgyűlés során heves viták indultak a magyar nyelv hivatalossá tételéről, melynek eredményeként a bécsi udvar (nem hivatalosan és inkább titokban) 1808-ban egy provokatív pályázatot is kiírt tübingiai pályázat néven. A pályázat arra kereste a válasz, hogy egyáltalán alkalmas lehetne-e a magyar arra, hogy az ország hivatalos nyelve legyen. A pályázatban többek között részt vett maga Kazinczy Ferenc, az ismert nyelvújító is.

A magyar nyelv hivatalossá válásának utolsó fázisában a magyar nyelvről szóló 1836. évi III. törvénycikk a törvények latinul és magyarul történő szerkesztését írta elő – ekkor a közigazgatás jelentős része hivatalosan is magyar nyelvűvé vált. Végül pedig az 1844. II. törvénycikk értelmében nem a latin, nem a német, hanem kizárólagosan a magyar lett a Magyar Királyság hivatalos nyelve.

A szerző Nagy Dóra, a Magyarságkutató Intézet munkatársa

2022 november 14.

A magyar nyelv napja

A magyar nyelv napja

„Bár a nyelvi vétségeket időnként magam is szóvá teszem, de vallom, hogy nem ez a súlypontja a nyelvápolásnak, a helyes nyelvhasználatra buzdító munkának. Felfogásom egyszerű: szeretem anyanyelvemet, ezt a minden előttem élt magyarnak drága örökségét, ezt a minden utánam jövő magyarra átszármaztatandó csodálatos nyelvet. Kötelességemnek érzem szerkezetének megismertetését, a nyelvi műveltség emelését” – mondta egy vele készült beszélgetésben Murádin László nyelvész.

2022 november 13.

Mindenszentek ünnepe és halottak napja

NOVEMBER 1. MINDENSZENTEK NAPJA

E napon ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, osztogatják. Gyertyát gyújtanak otthon, ahány halottja van a családnak, annyit. Az Ipoly menti falvakban, aki nem tud temetőbe menni, az otthon gyújt gyertyát mindenszentek napján. Régebben figyelték, kinek ég előbb a gyertyája, mert a hiedelem szerint az hal meg előbb a családban.

A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak. Jászdózsán, miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. Úgy vélték: „Míg a harang szól, a halottak otthon vannak.” A Tápió menti falvakban egy tál ételt tettek az asztalra a halott számára.

Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Csépán ilyenkor szorultak be az állatok – a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda. Galgamácsán e napon szegődtették a cselédeket, pásztorokat. Nagymagyaron mindenszentekkor volt a legényvásár. Itt kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni menő legényekkel.

NOVEMBER 2. HALOTTAK NAPJA

Mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. A Gyimes-völgyben így mondták: „Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Van, ahol a sírokra is tesznek élelmet, például Topolyán, de emellett a koldusoknak is adnak. Ipolyhídvégen halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, majd kimentek a temetőbe és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére.

Halottak napján, sőt hetében mosási tilalom volt, attól tartva, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna. A Csallóközben is tilos volt mosni, mert megsárgulna a ruha. Nem meszeltek, mert a férgek ellepnék a házat. Halottak napján Szlavóniában sem végeztek semmilyen földmunkát, mert keléses lenne, aki ezt megszegi. Csantavéren a halottak napi esőből sok felnőtt halottra jósoltak a következő esztendőben.

Mindenszentek és a halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe: a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, a gyertyával való világítás szinte mindenki számára kötelező. A halottak napjának világítással egybekötött megünneplése néhol csak újabb szokásként, a második világháború után terjedt el, például a kalotaszegi falvakban.

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

2022 október 31.

Az ENSZ megreformálását sürgeti Ferenc pápa legújabb könyvében

Az ENSZ megreformálását és a globális béke megteremtését sürgeti Ferenc pápa legújabb könyvében, amely kedden kerül az olaszországi üzletek polcaira. Az „Isten nevében kérlek. Tíz ima a remény jövőjéért” című írásában a katolikus egyházfő a megváltozott világrend, a nukleáris fenyegetettség, a fegyverkereskedelem, valamint az ukrajnai háború mellett a koronavírus járványról is értekezik.

„Háborús időkben feltétlenül meg kell erősíteni, hogy több és jobb multilateralizmusra van szükségünk, de az ENSZ már nem felel meg az új realitásoknak”

– idézte a La Stampa olasz napilap Ferenc pápa kedden megjelenő könyvének egy részletét.

Az egyházfő szerint a szervezetet azért alapították, hogy megakadályozzák a két világháború borzalmainak megismétlődését, és bár a konfliktusok fenyegetései továbbra is léteznek, „a világ már nem ugyanaz”, amelyben az ENSZ létrejött.

„Újra kell gondolni ezeket az intézményeket, lehetővé téve számukra, hogy reagáljanak erre az új, létező valóságra” 

– tette hozzá a pápa.

Az egyházfő szerint különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsa szorul komolyabb megreformálásra. Erről a szervezet szeptemberi közgyűlése során Joe Biden amerikai elnök is beszélt, aki egyetértett a változtatások szükségességével, javaslata szerint a Biztonsági Tanácsban az afrikai és latin-amerikai országok képviseletére is szükség van.

Az ukrajnai harcokra utalva Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy nem a háborúk fogják megoldani a nemzetek közötti problémákat. „A háború mindig vereség az emberiség számára” – fogalmazott. Figyelmeztetett, Oroszország inváziója a harmadik világháború egy darabkája, amely könnyen globális konfliktussá nőheti ki magát. Ferenc pápa az országok közötti problémák megoldására párbeszédeket és tárgyalásokat javasol.

Ma elfogadhatatlan és észszerűtlen, hogy továbbra is erőforrásokat pazaroljunk nukleáris fegyverek előállítására, miközben súlyos válság fenyeget, aminek egészségügyi, élelmezési és éghajlati következményei is vannak

– fogalmazott az egyházfő az egyre növekvő nukleáris fenyegetettség kapcsán.

Hozzátette: az atomfegyverek az emberiség földi túlélését is veszélyeztetik. Ferenc pápa szerint amennyiben ilyen pusztító fegyverek bevetésére kerülne sor, az minden bizonnyal az ukrajnai háború teljes eszkalálódását okozná.

A könyvben továbbá a fegyverkereskedelemről is ír a katolikus egyházfő, amely álláspontja szerint a lőfegyverek széles körű elterjedéséhez vezet a civilek körében is – ennek nyomán pedig gyakrabban kerülhet sor tömeges lövöldözésekre. Figyelmeztetett arra is, hogy a fegyverek nem megfelelő tárolása gyermekek életébe kerülhet.

Az ukrajnai háború előtti időkben a koronavírus járvány határozta meg világszerte az emberek életét, a La Stampa által idézett könyvkivonat szerint Ferenc pápa ezzel kapcsolatban a vakcinák egyenlőtlen elosztása ellen emelt szót, ám erről azonban további részleteket nem osztott meg az olasz lap.

Forrás: www.magyarnemzet.hu

2022 október 17.

A papi foglalkozás társadalmi percepciója Erdélyben

https://vallaskutato.ro/hu/a-papi-foglalkozas-tarsadalmi-percepcioja-erdelyben.html 

Egy évvel ezelőtt, az Erdélyi Református Lelkészértekezlet egyik témáját képezte az a kérdés, hogy milyen a lelkészi foglalkozás társadalmi megítélése, milyennek látják az emberek a papokat más, főleg hasonlóan értelmiségi foglalkozásúakhoz képest. A kérdésre – megfelelő kutatások hiányában – nem tudtunk választ adni, legalábbis az erdélyi magyar papokra vonatkozóan. Magyarországi adatokat nézve viszont igencsak elkeserítő kép rajzolódott ki. Ezekből az derült ki, hogy 1998 és 2016 között a  foglalkozások presztízs-rangsorában a lelkész a 6. helyről a 65. helyre csúszott. Tudatában voltunk, hogy a magyarországi helyzet nem vetíthető rá az erdélyire, ám a papok anyagi helyzetének az elemzése az erdélyi papokra nézve sem jelzett sok jót: a népszámlálási adatokból az derült ki, hogy bár a népesség egészéhez képest a papok lényegesen jobb lakáskörülmények között élnek, az informatikusokhoz, orvosokhoz, mérnökökhöz és tanárokhoz képest rosszabb a lakáshelyzetük.  

Ez év júniusában lehetőségünk nyílt egy, az erdélyi magyar népességre reprezentatív kérdőíves kutatás keretében a papi foglalkozás társadalmi percepciójára is rákérdezni.[i] Hét felsorolt foglalkozási csoportra vonatkozóan kérdeztük meg, hogy az azokhoz tartozókat mennyire tekintik az emberek műveltnek, hasznosnak, megbecsültnek, illetve mit gondolnak, mennyire keresnek jól. A válaszokat egy négyfokozatú skálán rögzítettük, amelyen az értékek az „egyáltalán nem”-től a „nagyon”-ig terjedtek. A kapott válaszokból átlagokat számolhattunk, amelyek tehát egy-egy számba sűrítve fejezik ki, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy az orvos, a polgármester, a pap, stb. mennyire művelt, hasznos, megbecsült, és mennyire keres jól. E számokat egy közös grafikonon ábrázolva az alábbi eredményt kaptuk.

 Foglalkozasok percepcioja

Az eredmény, mint látható, a papokra nézve meglehetősen kedvező:

  • A felsorolt foglalkozási csoportok közül a lelkészeket tekintik a legműveltebbeknek, őket követik az iskolaigazgatók és az orvosok, majd kicsit leszakadva a polgármesterek és a vállalkozók.
  • Hasznosság tekintetében az orvos kerül első helyre (az ábrán nem jelenik meg, de az autószerelőt is az orvoshoz hasonló fontosságúnak tekintik), ám ez után itt is a pap következik, megelőzve még az iskolaigazgatót is.
  • A konkrétan a társadalmi presztízst kifejező „megbecsültség” tekintetében a lelkészek szintén első helyen találhatók, osztozva e pozícióban az orvosokkal.
  • Kereset szempontjából viszont utolsó helyen találhatók. Ez azt is jelenti, hogy a lelkészi foglalkozás vezető pozíciója műveltség, megbecsültség és hasznosság tekintetében annak ellenére jön ki, hogy nyilvánvaló az is, hogy e foglalkozást nem a jövedelmezősége miatt választják.

Úgy tűnik tehát, hogy miközben a rendszerváltást követően tovább szekularizálódó Magyarországon a papi foglalkozás „kikerült a leginkább megbecsült foglalkozások közül”, Erdélyben ez nem így történt. Itt – feltételezhetően nem függetlenül a deszekularizációs folyamatok felerősödésétől – a papi hivatás megőrizte magas presztízsét.

A megbecsültséget befolyásoló tényezők

Joggal feltételezhető, hogy a papi foglalkozás megítélése különböző társadalmi csoportoknál eltérő. Így például elképzelhető, hogy a kulturálisan tradicionálisabb és vallásosabb falvakban jobban feltekintenek a papra, mint a városokban. Meglepő módon azonban az eredmények szerint ez nem így van, településtípusok szerint nincs eltérés a pap megbecsültségét illetően. Hasonlóképpen feltételezhetőnek tűnt, hogy a vallásosságra negatív hatást gyakorló iskolai végzettség a papi presztízsre is negatív hatást fejt ki. Más kutatásokból tudjuk, hogy a magasabb iskolai végzettségűek átlagosan kevésbé vallásosak, így logikusnak tűnik, hogy a kevésbé vallásos magasabb végzettségűek a papot is kevesebbre becsüljék, ám ez sincs így. A polgármester és az iskolaigazgató megbecsültségét befolyásolja a kérdezettek végzettsége, a papét nem. Rövid elemzésünk eredményeként két olyan tényezőt találtunk, amely a pap megbecsültségével kapcsolatban van, az életkort és a kérdezettek nemét. A nők körében a lelkészek presztízse kismértékben nagyobb, mint a férfiak körében, ami kapcsolatban lehet azzal, hogy a nők lényegesen vallásosabbak, gyakrabban járnak templomba, azaz a pappal szorosabb kapcsolatban állnak, mint a férfiak. Valószínű azonban, hogy más okok is állhatnak az összefüggés hátterében, legalábbis erre utal, hogy több más foglalkozás becse is nagyobb a nők szemében (a kutatásban megkérdezett rendőr, autószerelő, iskolaigazgató esetében).

taplazat 1b
Egyes foglalkozások megbecsültsége a kérdezettek neme szerint. Egytől négyig terjedő skálán számolt átlagértékek.
 

A megkérdezettek életkorával szintén kimutatható kapcsolatban van a papi foglalkozás presztízse. Érdekes módon azonban ez a kapcsolat nem lineáris. Nem arról van tehát szó, hogy minél idősebb valaki, annál jobban megbecsüli a papot. Ez csak az 50 évnél idősebbek körében van így, az ennél fiatalabbak körében, életkortól függetlenül, a pap presztízse alacsonyabb.

Szerző: Kiss Dénes

 

tablazat 2b
Egyes foglalkozások megbecsültsége korcsoportok szerint. Egytől négyig terjedő skálán számolt átlagértékek.

[i] A Vidékkutató Központ által végzett kutatásban 650 fős mintát alkalmaztak, településméret, iskolai végzettség, valamint a magyar lakosság településenkénti aránya szerint rétegzett kvótás mintavétellel. Az adatfelvétel a teljes erdélyi magyar népességre reprezentatívnak tekinthető.

 

2022 szeptember 21.

-------------------------------------------------------------------

Egy gyerekről átlagosan 107 kép kerül fel az internetre még azelőtt, hogy járni tudna. Hová vezethet ez a szülői magatartás?

     Szülőként, aztán nagyszülőként hatványozottan elolvadunk ha újszülött gyermekünk, unokánk egy mosolyt szán ránk. Minden perce, minden kis mozdulata újdonság, amit meg szeretnénk örökíteni.  Pár évtizede még nem volt minden családban fényképezőgép, sokszor fényképészt hívtak, hogy ezeket a pillanatokat megörökítsék. Családlátogatásaim alkalmával a legtöbb idősebb házaspárnál ott voltak, féltve őrzött helyen az újszülött gyerekeikről, sokszor csipkés szélű képek. Az első etetés, tisztába tevés, fürdetés, napozás, első lépések, nyáron a tengerparton és így tovább- volt természetesen közöttük olyan kép is amelyen a gyerekek meztelenül voltak. Édesek, kedvesek ezek az emlékek, fényképek. Mikor az ikreink ballagási ünnepségét szerveztük és összegyűlt a nagy család, baráti kör szerettem volna egy kis meglepetéssel kedveskedni nekik. Az egyik, csecsemő korban készült képet, amelyen éppen tisztábatevésre, fürdetésre készülnek kinagyítottam. A két csodálatos baba anyaszült meztelenül 18 év távlatából. Mikor az ünnepeltek megérkeztek és megpillantották a kinagyított fényképet nagyon nem örvendtek neki és kértek, hogy gyorsan tüntessem el. Zavarodottan álltam, ami nekem boldogság és büszkeség az nekik kényelmetlen és szégyellnivaló volt. Ennyire nem tudjuk, hogy mit váltunk ki gyermekeinkből egy ilyen gesztussal, meg kellett volna kérdeznem mielőtt kiteszem.

     Izrael egyik királyához a távoli Babilonból követek érkeznek. A király betegségének és csodálatos meggyógyulásának híre messze földre eljutott és a babiloni követek ajándékokat hoztak számára. A király nagyon megilletődött, levette lábáról a távoli ország uralkodójának érdeklődése. Nagy örömmel fogadta őket és büszkén vezette végig palotája termein. Megmutatta nekik gazdagságát, kincseit, bevezette őket még a kincseskamrába is, felvitte őket a csodálatos templomba, a várost védő falakra, bástyákra, büszkén tárta ki előttünk hatalmát, katonai erejét. Azt gondolta lenyűgözi őket amit látnak. Mikor elmentek az isten embere, a próféta felkereste a királyt. Mit tettél? Kérte számon és keserű szavakkal adta át Isten üzenetét- mindent amit megmutattál, amit feltártál a követek előtt a babiloni seregek el fognak pusztítani, földel egyenlővé fognak tenni, elrabolnak és gyermekeidet, feleségeidet, alattvalóidat rabságra viszik. Döbbenetes történet. Döbbenetes az is, hogy egy felmérés szerint az internet sötét oldalán, a darkweben, a pedofil webhelyeken megosztott fényképek 5o% a közösségi média oldalairól lopják. Ha saját intim dolgainkat vagy akár a bankszámlánk adatait nem osztjuk meg, akkor óvatosak kell legyünk gyerekeinkről készült fényképekkel is. Nem azt jelenti, hogy ne örvendjünk nekik, ne csodáljuk és ne legyünk büszkék gyermekeink, unokáink első lépéseire és ne örömmel örökítsük meg, de nagyon figyeljünk arra kivel és hol osztjuk meg ezeket a pillanatokat.

2022 szeptember 1.
Makkai Péter János

Makkai Péter János

Református lelkész, munkaügyi államtitkár

Elfogyott a romániai munkavállalók türelme, sokan béremelés kérése
helyett inkább munkahelyet váltanak. Mennyire változtatja ez meg az ország
munkaerőpiacát?

        Úgy általában elfogyott az emberek türelme, és nem csak Romániában.
A pandémia eddig nem látott változásokat hozott a vállalatok valamint a
munkavállalók életébe. Egyre nehezebb megtartani a dolgozókat, újakat és
képzetteket szerezni pedig még nehezebb. A munkahely kiválasztásának legfontosabb  szempontja az lett, hogy mit nyújt egy cég. Figyelni kell viszont arra, hogy az előttünk álló recessziónak az lesz a következménye, hogy újra emelkedni fog a munkanélküliség.

        A különböző ágazatokban kialakult munkaerőhiány, természetes
módon, emelkedő bérszint követeléseket eredményezett. Viszont a jelen
gazdasági helyzetben nagyon sok munkáltató irreálisnak tartja a munkavállalók
igényeit a bérek és juttatások terén, tudniillik a béremelkedéssel nem
feltétlenül tart lépést a termelékenység javulása. Így aztán egyre több helyen a
teljesítményelv lesz a fő tényező a bérezésben.

        De hát a munkaerőpiac is ugyanolyan piac mint bármelyik más,
kereslet és kínálat függvénye. Ez lett az egyik legdinamikusabb piac, ezért aztán
természetes dolog az, hogy jobb fizetés reményében a munkaerő vándorol.
Amit viszont mindenkinek szem előtt kell tartania, mielőtt még egy jobb
bérezés érdekében továbbállna, az az, hogy egy jó munkahelyet több tényező is
befolyásol, éspedig a munkarörülmények, a munkábajárás lehetősége, a túlóra
mennyisége, az elsajátíthatóság és elvégezhetőség, és nem utolsó sorban a
munka és magánélet egyensúlyának tarthatósága.

2022 augusztus 29.
Derzsi Ákos

Derzsi Ákos

A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Egyesület elnöke, volt szenátor, az Emberjogi, egyház- és kisebbségjogi bizottság elnöke. Foglalkoztatáspolitikai és biztonságtechnikai szakember

Mindenki az energiaárak robbanásáról beszél. Országok, városok kezdtek el takarékoskodni. Hogy tudná ezt egy átlagos romániai állampolgár a leghatékonyabban megtenni a mindennapi életben?

         Az energia az egyik legfontosabb biztonságpolitikai kérdése és tárgyalási feltétele volt mindig is az országok külpolitikájának,  csak “szélcsendben” senki nem beszélt róla a nagy nyilvánosság előtt, illetve voltak politikai szereplők,  országok, akik nem fektettek kellő hangsúlyt erre a kérdéskörre.

        Az energiáról mindig akkor beszélünk, amikor vagy drága, vagy nincs. Most mindkét előbb említett feltétel adott, ezért hangos minden ettől a kérdéstől. Románia nem csak a térségben, hanem európai szinten is jó helyzetben van, mivel gáztározóink több mint 60%-ban fel vannak töltve. Tehát a télen nem szembesülünk hiánnyal. Import függőségünk csak 10%-os, ami napjainkban más országokhoz képest egy hihetetlenül nagy előny.

        A villamos áramot illetően pedig 3 éve már nem nő a fogyasztás. Nagy vonalakban elegendő az ország területén megtermelt villamos áram mennyisége, ami sajnos azt is jelenti, hogy nincs ipari termelési növekedés, stagnálás van, sok esetben csökkenés. Ez pedig a gazdaság szempontjából egy fontos részlet, aminek komoly kihívásként kell megjelennie az energetikával kapcsolatos közpolitikai döntésekben. Ne csak beszéljünk az újraiparosításról, hanem támogassuk is azt, akár kormányzati programokon keresztül. Ha pedig újraiparosítunk, akkor villamosáram-termelő kapacitásainkat is fejlesztenünk, bővítenünk kell.

        Az energiával kapcsolatban van egy másik fontos kérdéskör is, amit sajnos országunkban nem kezeltünk kellő komolysággal eddig: az energiahatékonyság. Az energiahatékonyságot pedig nem a szélsőségekben kell értelmezni. Vagyis ne úgy, hogy ne fűtsük többet a lakásunkat és két bundát vegyünk fel magunkra télen még bent is, hanem úgy, hogy ne fogyasszunk fölöslegesen, ha nem szükséges.

        Másképp fogalmazva, gondoljuk át energia szükségleteinket és racionálisan használjuk a forrásainkat. Ha csak a nappaliban nézzük a tévét, akkor ne égjen minden szobában a villany, ha elmegyünk hétvégén otthonról, akkor ne tartsuk 23 fokon a lakás hőmérsékletét. Az energetikában van egy jó mondás: a legjobb energiaforrás a takarékosság. Ezt kellene elfogadnunk, és ezt sem szélsőségekbe esve, hanem racionálisan kellene megoldanunk.

        Ha feltöltöttük a telefonunkat, akkor húzzuk ki a töltőt a konnektorból. A gyümölcsmixert ne hagyjuk alvó módban (stand by), hanem húzzuk ki a csatlakozóból. Ha pedig tehetjük, akkor szigeteljük otthonainkat, cseréljünk nyílászárókat, és ne terheljük fölöslegesen villamos hálózatainkat. Erről szólna az energiahatékonyság.

        Meggyőződésem, hogy ezzel foglalkozni kell.  Olyan programokat kellene elindítani, melyekkel támogatni tudjuk a lakosságot ebben a folyamatban! Én hiszem, hogy mind a földgáz, mind pedig az atomenergia, vagy újrahasznosítható források ésszerű használatával nem kell szélsőségesen  “megzöldülnünk”, hanem racionálisan, energiahatékonyan  kellene fogyasztanunk. Legyen ez a jövő kihívása közösségeink számára.

2022 augusztus 24.
Antal Lóránt

Antal Lóránt

Szenátor, az Energia, energetikai infrastruktúra és altalajkincsek bizottság elnöke