Választási szuperév. Beleszólunk a minket érintő döntésekbe

Romániában 2024 választási szuperév lesz, példátlan módon négy választást is szerveznek fél év leforgása alatt. A sorozatot elindító EP-választást is ez fogja meghatározni. Romániában minden jel szerint belpolitikai választás lesz, amelyen minden párt felméri, mekkora súlya van, mennyien támogatják, és már az államelnök-választásra tekintenek, arra, hogy ki állít jelöltet, és kinek az esélye nagyobb. Ezzel szemben az erdélyi magyar közösség számára a tét az, hogy sikerül-e megőriznie súlyát Európában, hogy továbbra is beleszólhat-e az őt érintő döntésekbe, az európai tét pedig az, hogy a keresztény szemléletnek és az észszerű döntéseknek lesz-e helye az unióban.
A választáson a jelek szerint az RMDSZ lesz az egyetlen alakulat, amely európai témákról is fog beszélni a kampányban. Tisztában vagyunk azzal, hogy az erdélyi magyarok nagy arányban szkeptikusak az Európai Unióval kapcsolatban, elégedetlenek a működésével és a döntésekkel. Ez jön vissza a közvetlen beszélgetésekből, és ezt mutatják a felmérések is. Emellett sokakban az a tévhit él, hogy az RMDSZ EP-képviselői tulajdonképpen az EU nagykövetei. Bár Erdélyben valóban többet beszélünk az unió előnyeiről – hiszen közösségünknek az az érdeke, hogy élni tudjon ezekkel a lehetőségekkel, köztük a fejlődéshez elengedhetetlen támogatásokkal –, ez nem azt jelenti, hogy minden döntéssel egyetértünk, sőt: Brüsszelben gyakran kritizáljuk az EU-s intézményeket és döntéseket, és rengeteget dolgozunk az elhamarkodott és átgondolatlan döntések megakadályozásán. A novemberben indított, Kibeszélő című rendezvénysorozatom egyik célja pontosan ennek egyértelművé tétele, hogy nem az EU, hanem az erdélyi magyarok érdekeit képviselem Brüsszelben, Strasbourgban, és mindenhol, ahol megfordulok.
Számomra érthető az emberek kiábrándultsága, hiszen az EU nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyrészt a csatlakozást követően nem lett egyik napról a másikra nyugati életszínvonal, és az azóta eltelt években sem értük be a nyugati országokat. Másrészt az emberekhez eljutnak az arról szóló hírek, hogy ismét megakadályozták csatlakozásunkat a schengeni térséghez, hogy az Európai Bizottság elutasította a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezést, hogy az uniós intézmények packáznak Magyarországgal, hogy a keresztény értékrend egyre inkább háttérbe szorul, hogy az unió úgy próbál megoldásokat találni különböző problémákra – legyen az a szomszédunkban dúló háború, az éghajlatváltozás vagy bármi más –, hogy közben a saját polgárainak árt és a saját gazdaságát és versenyképességét veszélyezteti. Tehát van ok elégedetlennek lenni.
De akkor mi a megoldás? Erre nagyon egyszerű a válasz: el kell menni szavazni és egy olyan többséget támogatni a szavazattal, amely meg tudja változtatni ezt a mostani, sokszor indokolatlan, észszerűtlen döntéseket hozó parlamenti többséget. Ez tényleg azon múlik, hogy milyen arányok lesznek az Európai Parlamentben a választásokat követően. És azt hiszem, hogy számunkra, erdélyi magyarok számára nem kérdéses, hogy részei vagyunk Európának és az Európai Uniónak. Oda szerettünk volna csatlakozni akkor is, amikor 45 évig kommunizmus volt Romániában, mert nem éreztük jól magunkat abban, amiben éltünk. A harminc év demokrácia alatt is mindig Európára tekintettünk, és oda akartunk tartozni. Most, amikor ott vagyunk, küzdenünk kell azért, hogy ennek az Európának a képe minél inkább hasonlítson a mi énképünkre. Ehhez pedig erőfeszítésre van szükség. Azt gondolom, ilyen körülmények közt nekünk, erdélyi magyaroknak igencsak jól kell mérlegelnünk, amikor arról döntünk, hogy ragaszkodunk-e ahhoz, amink van, vagy feladjuk a képviseletet és annak lehetőségét, hogy beleszóljunk a minket illető döntésekbe. A válasz nem lehet más, mint a következetesség és meglévő eszközeinknek megtartása. Ebben nem lehet vita köztünk, erdélyi magyarok között, ez csoport- és pártérdekeken túlmutató cél: nemzeti ügy.
Az Európai Uniónak három olyan tagállama van, amelynek lakossága kisebb, mint az erdélyi magyarság lélekszáma. Máltának, Ciprusnak, Luxemburgnak mégis kijár hat-hat EP-képviselő. Saját magunkkal szembeni önbecsülés kérdése is tehát, hogy legyen képviselője az 1 millió 200 ezer erdélyi magyar embernek az Európai Parlamentben. Azt gondolom, az RMDSZ képviselői bebizonyították az elmúlt mandátumok alatt, hogy hűen képviselik az erdélyi magyarság ügyeit, és nemcsak a kisebbségvédelemben, hanem a gazdasági, mezőgazdasági érdekek tekintetében is, illetve minden alkalommal kiálltunk a hagyományos keresztény értékek védelmében. A kisebbségvédelem terén a Parlament háromnegyedét sikerült két alkalommal is magunk mellé állítani.
És hadd mondjak még egy szempontot: az EP-választásnak van nemzeti vonatkozása is. Az erdélyi magyar képviselők hozzájárulnak a Fidesz által jelentett erőhöz, értékekhez, és együtt tudunk lenni az Európai Unióban. És igen, jó lenne, hogyha egy konzervatív többség vagy egy jobbközép többség alakulna ki az Európai Parlamentben, szemben a nagyon elszállt baloldallal, a zöld vízióval, amely meggyőződésem, hogy nagyon rossz felé vinné az Európai Unió gazdaságát.
Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint 2024 az elkövetkező tíz évről fog szólni, és meglátása hajszálpontos: az EP-ben a következő mandátumban készítjük elő a mezőgazdasági támogatások rendszerét, a hétéves uniós költségvetést, és egyáltalán nem mindegy, hogy a nyugati nagyvállalatok szempontjai, a zöld lobbi gazdaságromboló elképzelései vagy a kelet-közép-európai kistermelők, kis- és közepes vállalatok, az észszerű, versenyképességet biztosító szem- pontok fognak érvényesülni. Ugyanakkor itthon az a kérdés, hogy sikerül-e Romániát tartósan növekvő pályára állítani, megvalósulnak-e a tervezett beruházások. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy Romániában csak akkor van tervezés, kiszámíthatóság és hatékonyság, amikor az RMDSZ kormányon van. Nélkülünk csak mismásolásra, politikai perpatvarokra, hangzatos, de soha meg nem valósuló ígéretekre futja. Ez a tét és a tennivaló 2024-ben, és ez nem kevés!