Idén, 2024-ben európai parlamenti választásokat tartanak. Minden ilyen választás fontos, hiszen alapvetően meghatározza az Európai Parlament összetételét, a fontosabb szakpolitikai irányokat, hatással van a Bizottság összetételére és az intézményi vezetők személyére is. Ilyenkor mindig történik valamekkora hatalmi átrendeződés. Kérdés, hogy mekkora és milyen irányba. A választás hatással van arra is, hogy kik lesznek azok, akik a külhoni magyarok és Magyarország érdekeit, hangját elviszik Brüsszelbe és Strasbourgba. Mert az Európai Unió nem a brüszszeli irodákban van, hanem Budapesten, Bukarestben, Varsóban, Madridban, Frankfurtban meg Székelyudvarhelyen. Az unió mi vagyunk, nem a bürokraták.
Az elmúlt bő évtizedben Európa hibát hibára halmozott. Beléptünk a veszélyek korába, de ezt először nem vették észre, és nem is voltunk európai szinten felkészülve, nem adtunk rá jó válaszokat, és azóta sem sikerült megtalálni a saját, markánsan európai utunkat és javaslatainkat. Migráció, brexit, világjárvány, versenyképesség, háború, energiaválság, mezőgazdaság. Ezeken a területeken történtek a legnagyobb hibák. A hibáknak pedig mindig ára van. Az európai versenyképesség zuhanórepülésben van, csökken a gazdasági teljesítmény, már egyre kevésbé vesznek komolyan bennünket a világgazdaság nagy szereplői. A brüsszeli bürokraták az elmúlt évtizedben nem az európai érdekek szerint hoztak döntéseket. Biztosan nem az európai kisvállalkozások, az európai családok, az európai gazdák érdekében. Ők a vesztesei a mostani brüsszeli politikának.
Európában most senki sem elégedett. Vannak azok, köztük mi magunk is, akik a nemzetek Európáját tartják követendő iránynak, ahol a fővárosokban döntenek az irányokról, és fontos a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd, együttműködés és részben egészséges verseny, de a kereskedelemben közös fellépés jellemzi az uniót. Velünk szemben azok vannak, aki európai egyesült államokat szeretnének, és ezért mindent meg is tesznek. Egy olvasztótégelyt, ahol a tagállami parlamentek és kormányok már csak szimbolikus vagy minimális szerepet töltenek be, és a birodalmi központban egy szuperkormány dönt a sorsunkról. Senki sem elégedett, mert a mi elképzelésünket már túlhaladtuk, túl sok mindenről döntenek Brüsszelben, de még nem értünk el oda, hogy mindenről ott döntsenek. Ez óriási belső feszültséget okoz.
Közben az unió vezetői, bürokratái a lényeg helyett ideológiai, politikai kérdésekkel foglalkoznak. Teret nyer a méregzöld, iparunkat és mezőgazdaságunkat ellehetetlenítő politika, veszélybe kerül az európai életmód és kultúra a beáramló idegen tömegektől, és az igazi gazdasági és energetikai kérdések helyett a progresszív elképzelések elterjesztése lett a legfontosabb. Beruházás és üzletek helyett kioktatás, igazi partnerség helyett pedig lenézés jellemzi az utóbbi évek uniós kül- és kereskedelempolitikáját. Közben fenyeget a háborúba sodródás, a blokkosodás, lezárás veszélye, amivel Európa csak veszíthet. Veszítünk, ha lezárjuk magunk elől a keleti és déli együttműködési lehetőségeket. Mindezek veszélybe sodorják Európa jövőjét.
Tényleg azt szeretnénk, ha mindenben külső segítségre szorulnánk, és „csak” egy turisztikai kincsesdoboz maradna szeretett kontinensünk, ami már semmi másban nem veheti fel a versenyt a világ többi részével? Ha így haladunk, sajnos előbb-utóbb ez lesz, mert nem arra figyelünk, ami a fontos, hanem arra, ami káros. Most tehát a jövő elég sötét felhőkkel van tele.
Az általunk kívánt európai megújulásra ugyanakkor még van esély. A józan, de sokszor halk többség még helyre teheti a dolgokat. Meggyőződésem, hogy a megújulás Közép-Európából indulhat ki, mely régió egyre erősebb, értékrendjében szilárdabb, rengeteg potenciállal rendelkező térség. Itt még van biztonság, van munka, nagyobb a szabadság, van értéke a családnak, a hitnek, a tiszteletnek.
Ehhez együtt kell működnünk, nekünk, közép-európai népeknek, infrastruktúrát kell fejlesztenünk, külön is tárgyalnunk kell az Európán kívüli országokkal, befektetőkkel, és ellen kell állnunk a kapcsolataink megbontására irányuló kísérleteknek. Ennek egy fontos állomása június 9., velünk, választó- polgárokkal. Olyan képviselőket küldjünk Brüsszelbe, akiknek ezek az értékek, a normális és európai Európa, a regionális kapcsolat fontos, és készek is tenni érte.
Egyben biztosak lehetünk: az európai együttműködés jelentős változásokon fog keresztülmenni a következő 10 évben. Kérdés, hogy irányítói vagy elszenvedői, nyertesei vagy vesztesei leszünk-e a változásoknak. Rajtunk is múlik.