Ünnepre készülünk. A romániai magyar kereszténydemokrácia az idén ünnepli 33-ik esztendejét – szüntelen hálát adva a szentháromságos, élő, mindenható Úristennek, az élet és a halál Urának, hogy megérhette krisztusi életkorát. Ezért illő, hogy alulírott, mint a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) 1995-ben megválasztott elnöke, a Kultika folyóirat tulajdo- nos-lapigazgatója, Derzsi Ákos intelméhez szigorúan alkalmazkodva, rövidre fogjam a mondanivalómat. Tehát: Kelemen Kálmán András vagyok. Születtem 1938. október 12-én, hajnali négy óra tíz perckor, bába nélkül, burokban, a marosvásárhelyi Thököly Imre utca 9. szám alatti bérelt lakásunkban, Kelemen József és felesége, Kelemen Józsefné született Bojtás Piroska harmadik, szüleim Isten áldásának tekintett gyermekeként. Később hoztam is hol áldást, hol nyomorúságot a szegény fejükre. Megkereszteltek kétszer. Először 1938. október 20-án, a Kelemen Kálmán András névre. Akkor még csak a románokat is megtérítő Szent András volt a védőszentem, az Úr később megajándékozott Szent Kálmán támogatásával is. Később, az 1944. agusztus 23-a után Erdélyben főnixmadárként újból feltámadt román hatóságok átkereszteltek Kelemen Coloman Andrei névre. Ezt a nevet hordoztam sokáig a romániai csaknem hétesztendős rabságom alatt és után is egy darabig, amíg a hatóságok nagyon bölcs lépéssel, csillapítandó a magyar székelység felháborodását a Magyar Autonóm Tartomány felszámolása miatt, megengedték, hogy 6 lej költség kifizetése ellenében újból Kelemen Kálmán András lehessek. Hát legalább ennyit elértem tősgyökeres magyar székely minőségemben. Különben a drága feleségem, megboldogult Kelemen Erzsébet halálának a pillanatától már csak az Ő földi maradványa vagyok, és mindennapos beszélgetéseinkben megköszönöm neki azt a sugallatát, hogy a szentségi házasságban megszentelt, egymást feltétel nélkül szenvedélyesen szerető emberpár mindörökre egy test és egy lélek, egy lény maradhat a Krisztus misztikus testében, és lesz tennivalója a megboldogultak mennyei világában is, hiszen olyan sok feladata van a szenteknek a sátáni, embereket háborúkkal, kovidokkal és sok más nyavalyával pusztító, felelőtlen, lelkiismeretlen 23-ik századi földi világban, hiszen rengeteg segélykiáltással ostromoljuk az égieket mindennapi nyomorúságunkban.
Na de térjek vissza a föltett kérdésekhez már csak azért is, hogy nehogy újból figyelmeztessenek, mint oly sokszor pályafutásom
és közszerepléseim alkalmából, hogy nehogy el merjem venni az amúgy is nagyon szegényesen honorált papi munka életterének egy részét.
Első kérdés: létezik-e egyáltalán kereszténydemokrácia, mint a társadalom mindennapjaiba beágyazott életforma. Válasz: igen.
lndoklás: II. János Pál pápa, nagy kereszténydemokrata, a feleségem, alulírott és Mihail Gorbacsov római jelenlétében volt bátorsága szentté avatni – 400 esztendő elteltével – a katolikus hitet védelmező lefejezett angol lordkancellárt, Morus Tamást. II. János Pál pápa nem habozott és addig imádkozott Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov istenfélő, jóakaratú emberekért, amíg sikerült hármuknak harminc évre megteremteni Európa és a világ békéjét, és kimenekíteni a kelet-közép-európai és más elárult országokat a 45 esztendeje Roosevelt, Churchill és Sztálin által rájuk kényszerített kommunista terror börtöneiből. Vagy ott van Orbán Viktor, aki nem habozik a világot és a világ társadalmait szünet nélkül figyelmeztetni a kereszténydemokrácia szükségességére és hasznosságára. Olvasd el figyelmesen már a tusnádfürdői rendezvények előtt Szlovéniában elmondott nyilatkozatait. Nem kihagyva megboldogult Márton Áron püspököt sem a nagyra becsült kereszténydemokraták közül. lde soroljuk Őfelsége Habsburg Ottó osztrák–magyar trónörököst is, aki annak ellenére, hogy tekintélyes nagy keresztény arisztokrata volt, minket sokszor támogató tekintélyes kereszténydemokrata is tudott lenni, kitartóan harcolva az Európai Néppárt keresztény- demokrata lényegének a megőrzéséért.
Második kérdés: igen. Európában is, nálunk is, annak ellenére, hogy három esztendeje, magukat nagynak képzelő sátáni politikusok, akik az Úr színeváltozását összetévesztik a pénzéhes urak színeváltozásával, elkeseredett harcot vívnak a kereszténydemokrácia megsemmisítéséért. Azt jelenti, hogy nagyon érdemes odafigyelni a romániai magyar kereszténydemokráciára, megmaradásunk egyik fontos zálogára, és munkát vállalni mindennapi tevékenységében.
Harmadik kérdés: Nem. lndoklás: tegnap, 2023. augusztus 10-én, Marosvásárhelyen, a sokat zaklatott frontvárosban, tanúja lehettem egy olyan jelenetnek, amely hirtelen megvilágította bennem, hogyan válhat valaki, pillanatok alatt, etnikai alapú politizálással, beiratkozás nélkül is, igazi keresztény- demokratává. Amikor az egyik cigány testvérem, nagyjából román környezetben, ékes román nyelven, hogy a telefonos kisasszony is jól értse, elmagyarázta, hogy nem ért egyet a számlán kirótt tartozással. Türelmesen vártam a soromat. Rátekintettem Móricz Zsigmond-i csodálatos nagy bajuszára, tiszta simléderes kék sapkájára, és akkor vettem észre, hogy színesen, rá van ragasztva a Kárpát-medencei Nagy-Magyarország csodálatos címere. Megbékéltek, széles mosollyal, békésen „szervusszal” távozott, mielőtt még gratulálhattam volna neki. Viselkedése válasz az ötödik kérdésre is. Ilyen emberektől kellene tanulnia a fiataloknak etnikai alapú politizálást, a gyermekáldás megbecsülését és szülőföldhöz való ragaszkodást. Megkérjük a fiatal nemzedéket, hogy válasszon. A szórakozásban, táncban, zenében, együttlétben ne a tubifexes rángatózást, fejlógatást gyakorolja, hanem a lelkeket nemesítő értékeket, józan, mértékletes, kábítószer nélküli életnek az eltéríthetetlen híveként.
Hatodik kérdés. Erre nagyon egyszerű a válasz. A kereszténydemokrata Vörösmarty Mihály A merengőhöz című versében található meg: „kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: csak a szerénynek nem hoz vágya kínt”.
Hetedik kérdés. Annyira, hogy minden alkalommal hálát tudjon rebegni a háromságos szent Úristennek, az Élet és a Halál kizárólagos urának minden szívdobbanásáért, minden lélegzetéért, az Isten döntéseit, még a nagyon súlyosakat, fájdalmasakat, gyötrelmeseket is istenfélelemmel, mély alázattal legyen képes elfogadni.
Nyolcadik kérdés: mit tud adni az egyénnek? Elsősorban erőt ahhoz, hogy tudjon tűrni és szenvedni, amikor kitartóan kell harcolnia a közjóért, a nemesebb célok eléréséért, hogy merjen küzdeni a magzatgyilkos, magukat istennek képzelő, nemzet- és emberpusztító sátáni egyének és bűnbandák igyekvéseinek a megakadályozásáért, merje kimondani az igazságot akkor is, ha a környezete csak a hazugságot, az ármányt és a képmutatást díjazza, legyen bátorsága azok mellé állni, akik törvényes vezetőiknek a megbuktatására vágyakozó némberek mesterkedéseit készek elhárítani.
Kilencedik kérdés: igen. lndoklás: szükség van a közéleti jelenlétre, részvételre a társadalmak és az egyének létérdekeit érintő döntések meghozatalában.
Tizedik kérdés: igen. Rendezvények, eszmecserék, politikai küzdelmek eszközeinek a segítségével.
Tizenegyedik kérdés: igen. Az emberek többsége jó szándékú és demokrata. így birtokolják a Dicsőség a mennyekben Istennek kezdetű imának azt az áldását is, ami így folytatja: és békesség a földön a jó akaratú embereknek. Márpedig mi a Földön a béketeremtők olykor nem annyira látványos, mint inkább hatékony seregéhez tartozunk. Tehát mi fogjuk uralni a Földet.
Kisgörgény, 2023. augusztus 11-én
