Az ember autonóm lény

A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom XIII. kongresszusát üli, és szeretném hinni, hogy nem mutatja, még harminc év után sem, a gyengeség jeleit, mint az felfedezhető számos nyugati társadalomban, ahol egyre inkább csökken a keresztény meggyőződéshez való kötődés. Ha nem is olyan erőteljes a mozgalom, mint induláskor, hiszem azt, hogy megvan a képessége, hogy a közös célok érdekében tömegeket tömörítsen. Szerencsénkre még elég erős az összetartozás érzése, és főleg, ha külső bomlasztás tapasztalható, felerősödik a nemzeti közösségtudat. 
Erdélyben, a magyarok nemzeti szabadságtörekvései miatt, el kell ismernünk, hogy a kereszténydemokrata gondolkodásnak van nacionalista töltete is, ami nyilvánvalóan segít az összefogás erejének növelésében. Azt gondolom, hogy itt a kereszténydemokrácia egy olyan fogalom, amelynek van üzenete, és nem üresedett ki teljesen, mint a nyugati világban. Látni kell azonban, hogy egy teljesen új életforma van kialakulóban, amely homlokegyenest ellenkezik a hagyományos értékrenddel. Ilyen körülmények között nehéz azt hinni, hogy a keresztény- demokrata értékrend elfogadható a többség számára. Egy dolog biztos, hogy a globalizáció, az értékvesztés nem vált a kereszténydemokrata gondolkodás elfogadásának a javára. Ahelyett, hogy a kölcsönös felelősségvállalás kerülne a középpontba, egyre inkább a kötöttségektől és felelősségtől való menekülést látjuk. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az emberek többsége a hagyományos értékekben hisz, cselekedeteit jó szándék vezérli, és a helyes magatartás normái, azaz az erkölcsiség szerint él. 
Örvendek a kisebbségi létnek, mert ez másra tanított minket. A küzdelem, a helyt-állás és a megmaradás töltik ki létünket, még ha nem is erre gondolunk a hétköznapokban. Bármennyire is jó környezetben dolgozunk, ha csak egy pillanatra is felmerül, hogy másodrangú

 állampolgárokként vagyunk kezelve, rögtön felvesszük a védekezési pozíciót, ami a székely világban annyit jelent, hogy kinyílik zsebünkben a bicska.
Persze furcsán hangzik ez egy keresztény embertől, de hát mi halandók ki vagyunk téve a halálnak és a bűnnek.
Való igaz, hogy az emberek áttették életüket a virtuális térbe, hogy nem világos mindenki számára, hogy milyen az igazi keresztény életforma, hogy milyen a kereszténydemokrata társadalomkép, de ez nem azt jelenti, hogy az emberek elutasítják a keresztény embereszményt.
Erdélyben és a Partiumban nincs olyan nagyobb közösségi ünnep, akár falunapokról, akár szüretről, akár fesztiválokról beszélünk, hogy ne a templomban kezdődne vagy végződne. Még az ateista politikusok is a templomban kötnek ki ilyenkor, hisz nem tehetnek másként, mint választóik. Teljesen elfogadott dolog, hogy az egyház az emberek közötti egységet próbálja ápolni, és azt tartja fontosnak, ami az emberekben közös és közösségre vezeti őket. 
A problémát inkább abban látom, hogy a kereszténydemokrácia legfontosabb elvei, mint a perszonalizmus, a szubszidiaritás, valamint a szolidaritás, nem érvé- nyesülnek a mindennapokban.
Vagyis az az észszerű gondolkodás, hogy a problémákat azon a szinten kell megoldani, ahol azok felvetődnek, egyre megvalósíthatatlanabb törekvésnek tűnik a központosított hatalom miatt.
A közjót, mint az emberi tevékenység fontos célját, összetévesztjük az egyének javának summázásával. 
Egyre jobban háttérbe szorul a mások melletti határozott és tudatos kiállás.
Csak remélni tudom, hogy előtérbe kerül az igazi értékteremtés, újra „divat“ lesz a becsületes munka társadalma, és nem lesz dicstelen a közjó szolgálata.