Begubózva (KDM)

A kereszténydemokraták gazdaságpolitikája nem azonosítható semmiféle merev közgazdasági elmélettel. Erre a gazdaságpolitikára elsősorban az erős szociális érzékenység a jellemző, s célja elsődlegesen az emberi méltóság érvényesítése, szoros összefüggésben a szabadság és a szolidaritás eszméjével. A keresztény ismeretelmélet elkerüli az empirizmus és a racionalizmus szélsőségeit. Ez vezette, vezeti a Keresztény-Demokrata Mozgalom, a tagtársaink tevékenységét. Megéltünk olyan időket, hogy a városi tanácsban hatan, s megyei tanácsban nyolcan ültünk és becsületes keresztényként rendeztük a várost, a megyét…
1995-ben, barátaim, politikai társaim segítségével az RMDSZ elnöke lettem Sepsiszentgyörgyön. A Kereszténydemokrata Mozgalom sokat tett abban az időben a városért. Emlékezetes, hogy megválasztásom után, keresztény emberként, első dolgom az volt, hogy felkerestem minden egyház vezetőjét. A Szent József-plébánián a Szabó Lajos kanonokkal való találkozáson szóba került, hogy jó volna egy Szent István-szobrot állítani. Szent István szobra nem csak úgy lett… Hamar, munkába kezdtünk. Sikerült megszerezni az anyagot a szobor megöntéséhez. Csak úgy megemlíthetem (azóta már el is mondhatom), hogy voltak akkor is „jó emberek”, akik „besúgtak”, hogy a rézanyagot én loptam a gyárból, ahol dolgoztam, a szolgálati autómmal… Keresztény emberként nem szeretek hazudni, bevallom, hogy a rézanyag az IAME-től származott, de nem loptam! Csendes, titkos egyeztetéssel kaptam, a vezetőség, Kis Lőrinc aligazgató, aki szegény már megboldogult, a kereskedelmi igazgató Gossler András és a főkönyvelő Demeter Antal beleegyeztek, engedélyezték, hogy elvigyem az anyagot… Aztán én jártam a gazdasági rendőrséget, hogy „tollbamondást” írjak, persze nem azt, amit szerettek volna…, de az igazat sem… Az a lényeg, hogy egy fél év után megszületett a szobor, és ma már városunk büszkesége. 
1910-ben sikerül beindítani az Olt menti tudósító keresztény újságot. Kiss Tibor, sajnos ma már nem él, az országos RMKDM gazdasági alelnöke szponzorálta az egész újságot. A városunkban, megyénkben, a templomokban ingyen osztottuk újságunkat.  Közel tíz évet szolgáltam, írtam, szerkesztettem. Közel háromszáz vezércikk és más írásom látott világot. Engem úgy tanítottak drága szüleim, hogy csak az igazat, a valót írjam meg bátran… Mertem is. Beletörött a bicskám…, sajnos  városunk polgármestere letiltotta. Mai napig is rám kérdeznek a templomban, mi van az újsággal? Szerették az emberek az Olt menti tudósítót.  Lapunkban jelentek meg Kelemen Kálmán Andrásnak, az RMKDM elnökének írásai, versei, Benedek Pakó plébános, keresztény társunk versei, de jelent meg írása az unitárius püspök Kovács Istvánnak, a katolikus Dávid Györgynek, a református esperes Incze Sándornak, aki amíg élt, rendszeresen megtisztelt minket, valahány Kongresszuson. A hit képezi a hidat jó és rossz között. Elmélkedjünk, „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk  Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat”.
„Ha a bölcs és becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk” – mondta Platón. Nem tudom, hogyan csinálták ezek a „nagy tudásúak, tudósok,” de a mai napig mindenben igazuk volt…, hogy miért nem születnek ma hasonló nagy tudással, előrelátással rendelkező közéleti személyiségek?! Legalább itt, kishazámban!
Mint jó keresztyén, keresztény megbocsátok mindenkinek…, mert hiszem, hogy eljön a nagy számonkérés napja… és én alázatos lélekkel szeretnék az Úr színe elé járulni, bűnbánó imát mondva…
„Megvalljuk és megismerjük szent Felséged előtt, hogy szegény bűnösök vagyunk, bűnben fogantatva hajlandók minden rosszra, és soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet…”