Személynevekből köznevek; Ünnep és egyház

Személynevekből köznevek

Egy-egy széles körben ismert személy neve olykor fogalommá válik, s ekkor már a fogalmat a névvel közszóként jelöljük. Julius Caesar nevét az ókori világ nagy része ismerte, s összekapcsolta az uralkodás fogalmával, így lett a nevéből a császár, a cár közszavunk, vagy hasonlóan Nagy Károly nevéből a király. Ha hasonló példákat keresünk, a bőség zavarával kell megküzdenünk, a jelenséget itt csupán szemelvényesen szemléltethetjük.
A szentek nevei közül ilyen például a szentlászlófüve növénynév, amely nevét a monda szerint akkor kapta, amikor Szent László királyunk idejében dögvész pusztított, s Isten utasítására a király kilőtte nyilát, s ahol az leesett, azt a füvet találta el, amely gyógyította a betegséget. Hasonló eredetű növénynév a szentjánoskenyér, amelynek termésével Keresztelő Szent János táplálkozott.
A bibliai nevek közül is sok főnevesült valamilyen formában. Az irigy, csúfondárosan kárörvendő személy: kaján. E szavunk a bibliai Káin, Kain személynévből vált közszóvá. Az óriás szavunk is a bibliai Uriás-ból keletkezett.
A magyar népmesék és irodalmi alkotások szereplőinek nevei is sok közszót adtak. Ilyen a paprikajancsi ’bohóckodó vagy rikítóan öltözködő személy’; hűbelebalázs ’kapkodó, meggondolatlan, elhamarkodottan cselekvő személy’.
A köznévvé vált tulajdonnevek esetében el kell különítenünk a szavaknak azt a csoportját, amelyek a magyar nyelvben keletkeztek, s azokat a szavakat, amelyek valamely idegen nyelvben jöttek létre, s a magyar már mint közszavakat vette át. Ez utóbbiak között angol, francia, német, olasz stb. eredetű jövevényszavakat találunk. 
A bő szabású felöltőnek, a raglán-nak a 19. századi angol hadvezér, Lord Raglan volt a névadója, a kötött női vagy férfi kiskabátot, a kardigán-t pedig Cardigan grófjáról, a krími háborúban csatát vesztett brit tábornok sajátos ruhadarabjáról nevezték el. A szendvics, ez a sonkával, felvágottal, hússal, tojással vagy hallal borított kenyér  vagy zsemleszelet, az angolban szintén személynévi eredetű: Sandwich grófjának nevével azonos. Az angol főúr szenvedélyes kártyajátékos volt, s hogy még az étkezés miatt se kelljen abbahagynia a játékot, letennie a kártyalapokat, két szelet kenyér közé tett húsfélét fogyasztott. A bojkott: politikai, gazdasági, személyi kapcsolatok teljes vagy részleges megszüntetése. Az angolból terjedt el; itt tulajdonnévi eredetű, Ch. C. Boycott angol jószágigazgató nevével azonos. A törött fedél, megtört tető vagy padlástér szobákkal jelentésű manzárd szó Fr. Mansard francia építész neve alapján keletkezett. A fekhelyül szolgáló bútordarab, a rekamié a hajdani párizsi szalonélet egyik vezető egyéniségéről, Mme Récamier-ről kapta a nevét. A németből átvett fukar szavunk eredetileg Fugger augsburgi családnévből vált köznévvé még a németben. A pepita szavunk is tulajdonnévi eredetű: Pepita de Ortega spanyol táncosnő keresztnevének köznevesülésével keletkezett. A táncosnő jellegzetes kockás kendőt viselt.
Nézzünk szét egy kicsit a virágok körében is. A begónia névadója a francia M. Bégon, a dáliáé a svéd Andreas Dahl, a fuksziáé a német Leonhard Fuchs. A kelet-ázsiai eredetű kamélia pedig európai meghonosítójának, G. J. Kamel morva származású jezsuita szerzetesnek őrzi a nevét.
Végül említsük meg, a székelygulyás sem azért székely, mert a székelyek készítik, hanem mert elsőként Székely József konyhájának szüleménye, az ételfajta az ő nevét őrzi. Épp így a dobostorta sem onnan kapta a nevét, hogy kerek, mint a dob; e sütemény Dobos C. József híres cukrászmester nevéből ered. Mikszáth Kálmán még nagy kezdőbetűvel és két szóban írja: Dobos torta.

Ünnep és egyház

Ismerősöm az ünnep szavunk eredete felől érdeklődött. Válaszomat kétkedve fogadta. A nyelvészeti szakirodalom szerint ugyanis az ünnep összetett szó. Jelzői szerepű előtagja a ’szent’ jelentésű id-, üd-szótő, utótagja a nap főnév. Így eredeti jelentése ’szent nap’ lehetett. Természetesen ezt az okfejtést példákkal igazolni kell.
A 14–15. század fordulóján keletkezett Jókai-kódexben előfordul az idnep, Kassai Józsefnek az 1816 körül írt szótárában az üdnap alak. Az alakulatban bekövetkezett dn>nn mássalhangzó-hasonulás következtében létrejött a nyelvjárási innap forma. Ilyen alakot jegyeztem le pl. Gyergyóremetén, Halmágyon, Alsórákoson és a moldvai csángómagyar nyelvjárásban mindenütt. A szó ragos alakja is ez esetben a nap utótaghoz igazodik: innapolunk vagy innapalunk. 
A magyar nyelv azonban törekszik a magánhangzó-harmóniára, arra, hogy a jelentéstanilag elhomályosuló összetételekben vagy csak magas, vagy csak mély magánhangzó legyen, így az összeforrt in + nap alak magas hangrendű lett: innep. Ez a forma ma is él pl. a kalotaszegi és a mezőségi nyelvjárásban. Minthogy a nyelvjárásokban gyakori az i ~ ü váltakozás (idő ~ üdő, kis ~ küs, ismer ~ üsmer stb.), az innep mellett feltűnt az ünnep változat is, majd ez utóbbi alak emelkedett irodalmi szintre. 
Az ünnep eredetileg egyházi műszó. Annak következtében, hogy a szó összetett volta elhomályosodott, kialakult az eredeti alakhoz képest a szóismétléses ünnepnap alakváltozat is.
Többé-kevésbé hasonló alakulás az egyház szavunk is. Ez esetben a szó összetett voltát bárki felismeri: egy + ház. Az előtag azonban nem az egy számnév, hanem a ’szent’ jelentésű egy, melynek régi magyar alakja az ünnep szó kapcsán a már említett ’szent’ jelentésű id-, üd- szótő. Az egyház szavunk eredeti jelentése tehát ’szent ház, megszentelt épület’ lehetett, és a templomot jelölte. (Erre utalnak ezek a településnevek is: Veresegyháza, Fehéregyháza.)
Bár az egyház szónak eredeti jelentését kiszorította a latin templum (> magyar templom), az egyház szó – érintkezésen alapuló jelentésváltozás alapján – máig fennmaradt mint ’a keresztény hívek valamely szervezett közössége’. Noha a ’szent’ fogalmát az egyház szó maga is tartalmazza, összetétel volta elhomályosulásával azonban – az ünnepnap szóhoz hasonlóan – olykor szintén tautologikus, szóismétlő elemmel bővült: szentegyház.