A mai társadalom nem egy családbarát társadalom...

A szégyen, a megbélyegzéstől való félelem, a „mit mondanak mások” még mindig uralja társadalmunkat...

Beszélgetés Ágoston Imola családterapeutával

Kultika: Válságban van-e a tradicionális családmodell? Mennyire őrölik fel a mindennapok az átlagos magyar családot?

Ágoston Imola: Mint minden társadalomban, az erdélyi magyar családok életébe is beszivárognak a társadalmi változások. Tapasztalataim alapján azt látom, hogy egyre több a rohanás, egyre fáradtabb mindenki.   A fogyasztói társadalom jellemzői egyre inkább megmérgezik az embereket. A „vedd meg, ha elromlik, dobd el, vegyél másikat” sok pénzbe kerül, amiért sokat kell dolgozni.  Mindenből egyre inkább a legjobbat, a legmárkásabbat akarjuk, és ezzel belehajszoljuk magunkat egy olyan mókuskerékbe, ahol nincs megállás. Ha sokat dolgozunk, keveset vagyunk együtt, nem marad idő, energia a családi kapcsolatokat építő, ápoló tevékenységekre. A gyerekeket is egyre több délutáni tevékenységre hurcoljuk, és gyakran megtörténik, hogy a családi szabadidő azzal telik el, hogy elfuvarozzuk a gyerekeket egyik programról a másikra. 
Ennél már csak az a rosszabb, ha valamelyik szülő, esetleg mindkettő külföldi munkára kényszerül. Ezt mind a házastársi kap­­csolat, mind a gyerekekkel való kapcsolat megsínyli. És ha kimaradunk egymás   éle­té­ből, nincs közös élmény, közös te­vé­keny­­ség, akkor bizony válságba kerülnek a családi kapcsolatok. Ha a gyerekek életében keveset van jelen valamelyik szülő, akkor nincs akitől megtanulja az adott szerepet, nincs ahonnan tudja, hogyan kell jó anyának/apának, nőnek/férfinak lenni. Felnőttként kétségbeesetten keresgél, és nemcsak mintái, hanem alapvető kapcsolatteremtési, kommunikációs és konfliktuskezelési képességei sincsenek ahhoz, hogy jól működő családot tudjon építeni.

Kultika: Melyek a leggyakoribb krízishelyzetek?

Ágoston Imola: Sok az olyan krízishelyzet, amelyet a párok gyerekkorból hozott feldolgozatlan sérülései okoznak. Mindenki jön egy batyuval a házasságba, és sokszor nem vagyunk tudatában, mit is rejt az a batyu.   Ám az együttélés, a hétköznapi helyzetek előhoznak olyan problémákat, amelyeket el akartunk felejteni, elfojtottunk, és sose gondoltuk volna, hogy ezek ellehetetlenítenek egy kapcsolatot. 
Nagy a valószínűsége, hogy segítség nélkül nem is tudjuk meglátni az összefüggéseket, és gyakran teljesen más okokat nevez­ünk meg a kapcsolat megrontójának. 
Egy másik gyakori krízishelyzet a modern társadalom hozománya. Azt mondja a szakirodalom, hogy a mai társadalom nem egy családbarát társadalom. Túl sok időt töltünk munkával, munkahelyen. Ha órában kiszámoljuk, több időt töltünk a munkatársainkkal, mint a házastársunkkal. Sok-sok óra munka után, fáradtan hazatérünk, nem sok energiánk marad családtagjainkra, így gyakran megtörténik, hogy problémáinkat, gondolatainkat, élményeinket munkatársunkkal osztjuk meg. És ez nem válik párkapcsolataink javára. Gyakran alakulnak ki ezekből a helyzetekből munkahelyi kapcsolatok, és kerül krízishelyzetbe a családi lét.

Kultika: Mennyiben döntenek a válás mellett, ha válságossá válik a viszony a két fél között?
Ágoston Imola: Pontos statisztikai adatokkal nem szolgálhatok, de tény, hogy a válások száma növekszik. Ezt a növekedést sokféleképpen értelmezhetjük. Kérdés, hogy több a megfeneklett kapcsolat, vagy csupán bátrabban felvállaljuk, hogy kilépünk valamiből, ami már nem jó nekünk.
Talán többet mond az a tény, hogy egyre gyakrabban veszik a párok a bátorságot, és segítséget kérnek szakembertől, ha azt érzik, válságba került a kapcsolat. Ennek ellenére még mindig sokkal többen vannak, akik nehezen vállalják fel, és talán saját maguknak sem ismerik be, hogy működésképtelenné vált a kapcsolat, és sínylődnek akár egy életen keresztül egy rossz kapcsolatban. A szégyen, a megbélyegzéstől való félelem, a „mit mondanak mások” még mindig uralja társadalmunkat, de egyre többen vannak, akik tudatosan kezdenek foglalkozni mind egyéni, mind párkapcsolati elakadásaikkal. Ez egy jó útja lenne annak, hogy kevesebb családi krízis végződjön válással.